Célkitűzés
Az idegrendszeri fejlődési zavarok (NDD) — mint az értelmi fogyatékosság (ID) — klinikai jellemzőikben és genetikai tényezőikben heterogének, és nincsenek egyedi, jellegzetes jegyeik. A teljes exomszekvenálás számos új betegség-gén kapcsolatot azonosított. A 10q26 kromoszómán elhelyezkedő, fehérjekódoló Early B-cell Transcription Factor 3 (EBF3) gén patogén de novo variánsai EBF3-NDD-t, valamint hipotónia, ataxia és késleltetett fejlődés szindrómát okoznak.
Módszer
Egy 13 éves lány esetét mutatjuk be, aki globális fejlődési késéssel, hipotóniával, ataxiával, alacsony termettel, fejlődési elmaradással (failure to thrive) és szívrendellenességgel jelentkezett. A teljes exomszekvenálás egy heterozigóta patogén variánst azonosított az EBF3-ban: c.196A>G (p.Asn66Asp). Az agyi MRI-je normális volt.
Eredmények
Az EBF3-variánsok klinikai profilja magában foglalja az értelmi fogyatékosságot, a mozgásos és beszédfejlődési késést, a hipotóniát, az ataxiát, a rohamokat, az arci diszmorfizmust, az alacsony termetet, a viselkedéses és urogenitális rendellenességeket, valamint az agyi MRI-eltéréseket (cerebelláris hipoplázia). Betegünk jelentős mozgásfejlődési késéssel jelentkezett: hipotónia fejtartási elmaradással, 4 évesen kezdett járni, ataxia, lúdtalp (pes planus), dizartria, enyhe értelmi fogyatékosság, valamint rövid figyelmi terjedelemmel járó viselkedéses nehézség.
Következtetések
Az EBF3 patogén variánsait mérlegelni kell azoknál az NDD-vel élő betegeknél, akik nem specifikus klinikai jegyekkel jelentkeznek. A teljes exom- és teljesgenom-szekvenálás rutinszerű alkalmazása segít bővíteni a genotípus–fenotípus összefüggést e betegeknél.