Célkitűzés
Az ADHD és a kardiometabolikus kockázati tényezők kapcsolatának vizsgálata a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) diagnózisának pillanatában, valamint ezek hosszanti változása a T2D diagnózisa után.
Módszer
A kohorszvizsgálat a svéd nemzeti regiszterek alapján azonosította az 1996 és 2020 között T2D-vel diagnosztizált felnőtteket. Az ADHD-t a diagnózis vagy a gyógyszerkiváltás alapján határoztuk meg. A kardiometabolikus kockázati profilt (9 klinikai paramétert és 2 magatartási tényezőt) a T2D diagnózisakor mértük, majd 5 éven át követtük. Lineáris és Poisson-regresszióval hasonlítottuk össze a kockázati tényezőket a diagnóziskor; az időbeli változásokat általánosított becslő-egyenletekkel (GEE) értékeltük.
Eredmények
A 188 829 T2D-s személy közül (medián életkor: 56 év; 61,0% férfi) 3 210-nek (1,7%) volt ADHD-ja. Az ADHD-val élőknek a T2D-diagnózis idején magasabb volt a testtömegindexe (β_ADHD: 1,93; 95% CI: 1,54–2,32), a trigliceridszintje (β_ADHD: 0,31; 95% CI: 0,17–0,45), és gyakrabban voltak dohányosok (RR: 1,58; 95% CI: 1,44–1,74) az ADHD nélküli betegekhez képest. Öt év alatt az ADHD nagyobb BMI-csökkenéssel járt (β_ADHD*t: –0,26; 95% CI: –0,34 – –0,17), még a kovariánsokra való igazítás után is.
Következtetések
A T2D és ADHD egyidejű előfordulása mellett a betegeknek a T2D diagnózisakor magasabb a BMI-jük, trigliceridszintjük és a dohányzási arányuk, de a diagnózis utáni BMI-csökkenés is nagyobb az ADHD nélküliekhez képest. Ha ezek az eredmények más vizsgálatokban is megerősítést nyernek, a klinikusoknak fel kell ismerniük ezeket az eltérő kardiometabolikus kockázati tényezőket a T2D-vel és ADHD-val élő betegeknél, hogy korán beavatkozhassanak, és személyre szabottan kezelhessék őket.