Célkitűzés
A pszichiátriai szemiológia vizuális megjelenítése megkönnyíti, hogy az egyént a diagnosztikai kritériumok hálózataként elemezzük: ezek a kritériumok kölcsönhatásukban erősíthetik vagy ellensúlyozhatják egymást, és patológiás, kockázatos vagy egészséges állapotot határozhatnak meg. A gyermek- és serdülőpszichiátriai szemiológia térbeli rendszerezése lehetővé teszi, hogy a diagnosztikai kritériumokat időben elrendezzük, fontossági sorrendbe állítsuk, könnyebben terjesszük, és végső soron a megjelenésük előrejelezhető legyen.
Módszer
A tüneteket a fő referenciakönyvek és a legújabb nemzetközi áttekintések didaktikai konszenzusa szerint csoportosítottuk szemiológiai és tünettani hierarchiába, négy fő tartományba: kogníció, érzelem, viselkedés és motoros készségek.
Eredmények
Ezen az alapon — összhangban a Micoulaud-Franchi és mtsai (2024) által leírtakkal — a különféle operacionalizált diagnosztikai kritériumok többszintű hierarchia mentén szerveződnek, körkörös fastruktúrában (úgynevezett „sunburst"-elrendezésben) ábrázolva.
Következtetések
Olyan grafikai, vizuális, dinamikus és hierarchikus rendszerezést javaslunk, amelynek segítségével a 6–25 éves gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek esetében használt szemiológiai fogalmak könnyebben kezelhetők, és közvetíthetők az érintettek számára. A megjelenítés nem teljes körű, célja inkább, hogy megkönnyítse a pszichiátriai szemiológia használatát — miközben kritikus, dinamikus és fejlődő szemléletet tart a tudományos ismeretek és a klinikai gyakorlat iránt.