Célkitűzés
A felnőttkori ADHD-tünetek a mindennapi élet nehézségeivel — köztük szülői nehézségekkel — járnak (Miklósi és mtsai, 2024). Ezek a nehézségek azonban nem feltétlenül pusztán a zavar tüneteiből fakadnak, hanem a zavarral kapcsolatos személyes észlelésekből és attitűdökből is (pl. a személyes kontroll érzéséből). Feltételeztük, hogy a szülők ADHD-val kapcsolatos észlelései közvetítik a tüneteik és a szülői énhatékonyságuk közötti összefüggést.
Módszer
205 ADHD-s szülő vett részt egy online vizsgálatban, és kérdőíveket töltött ki saját ADHD-tüneteiről, a zavarral kapcsolatos észleléseiről (azaz a személyes kontrollról és az érzelmi attitűdökről), a szülői énhatékonyságról és gyermekük ADHD-tüneteiről. Strukturális egyenletmodellezéssel vizsgáltuk a különböző zavarészlelések közvetítő hatását a szülői ADHD-tünetek és a szülői énhatékonyság érzése közötti összefüggésre.
Eredmények
Mind a személyes kontroll észlelése (β = −0,048; p = 0,024), mind a zavarral kapcsolatos negatív érzelmi attitűd (β = 0,041; p = 0,029) szignifikánsan közvetítette a szülői ADHD-tünetek és a szülői énhatékonyság közötti összefüggést — a társadalmi-gazdasági státuszon, a depressziós tüneteken és a gyermek ADHD-tünetein túl is. A modellillesztési mutatók jó illeszkedést jeleznek (CFI = 0,981; RMSEA = 0,066; R²[szülői énhatékonyság] = 0,27).
Következtetések
Az ADHD-tünetek önmagukban nem írják le a szülő zavarának hatását a szülői nehézségekre. Ez a kapcsolat a tüneteken és a szülők megküzdési stílusán keresztül egyaránt érvényesülni látszik, amit a zavarral kapcsolatos észleléseik fejeznek ki. Ezért fontos felmérni ezeket az észleléseket, mivel beavatkozási célpontként szolgálhatnak az ADHD-s szülők énhatékonyságának javításában, ami egyúttal előnyükre válhat nekik és gyermekeiknek is.