Célkitűzés
Az ADHD-s gyermekek testvérei fokozott kockázatnak vannak kitéve a mentális egészségügyi nehézségek szempontjából. A kockázat részben a családi kommunikációs nehézségekhez kötődik. A SIBS — egy megelőző beavatkozás idegrendszeri fejlődési zavarral (köztük ADHD-val) élő gyermekek testvérei és szülei számára — hatékonyságát értékeltük, a testvérek mentális egészségének és a szülő–gyermek kommunikációnak a javítását célozva. A SIBS egy 5 ülésből álló, kézikönyv-alapú csoportos beavatkozás.
Módszer
Ez a kétkarú, nem vakított, klaszter-randomizált kontrollált vizsgálat (a ClinicalTrials.gov-on regisztrálva: NCT04056884) 288 testvért (átlagéletkor 10,4 év; SD = 1,9) és 288 szülőt vont be, akiket véletlenszerűen a beavatkozási (k = 34, n = 137) vagy a várólistás kontroll- (k = 35, n = 151) csoportba osztottak. Az alkalmas testvérek 8–16 évesek voltak, és volt egy idegrendszeri fejlődési zavarral diagnosztizált testvérük, közülük 35%-uknak ADHD-ja volt.
Eredmények
Az elsődleges kimenet a testvérek mentális egészsége volt, a testvérek, a szülők és a pedagógusok értékelése szerint. A másodlagos kimenet a szülő–gyermek kommunikáció volt, a testvérek és a szülők értékelése szerint. A 3 hónapos utánkövetésen a beavatkozási csoport kevesebb mentális egészségügyi problémát (átlagos hatásméret d = 0,16) és jobb szülő–gyermek kommunikációt (átlagos hatásméret d = 0,21) mutatott a várólistához képest, bár nem statisztikailag szignifikánsan.
Következtetések
A SIBS-beavatkozás kis, következetes pozitív hatást mutatott a testvérek mentális egészségére és a szülő–gyermek kommunikációra, ami ígéretes megelőző programra utal az idegrendszeri fejlődési zavarral (köztük ADHD-val) élő gyermekek testvérei számára. További kutatás szükséges a jobb vagy gyengébb hatású alcsoportok, valamint a megvalósítást elősegítő tényezők azonosításához.