Célkitűzés
Az ADHD-val és egyéb zavaró viselkedészavarral (DBD; pl. oppozíciós zavar [ODD]) élők kockázatnak vannak kitéve a rossz alvás szempontjából (Becker és mtsai, 2014). Kevesebbet tudunk azonban arról, hogyan jelzi előre a kora gyermekkori diagnózis és a tünetsúlyosság a későbbi alvásproblémákat. A cél az ADHD, a társuló zavaró viselkedészavarok és a 2-3 évvel későbbi alvásproblémák közötti összefüggések azonosítása és megkülönböztetése.
Módszer
ADHD-val és társuló zavaró viselkedészavarral élő, illetve anélküli gyermekek szülei (n = 32 ADHD, n = 95 ADHD+DBD, n = 96 tipikus fejlődésű [TD]; 66,4% fiú; átlagéletkor 5,47; 82,1% latino) diagnosztikai felmérést töltöttek ki, amikor a gyermekek 4-7 évesek voltak. A szülők a kiinduláskor kitöltötték a zavaró viselkedészavar értékelőskáláját (DBD-RS; Fabiano és mtsai, 2006), 2-3 évvel később pedig a gyermekek otthoni alváskérdőívét (CSHQ; Owens és mtsai, 2000).
Eredmények
A TD-csoporthoz képest az ADHD+DBD gyermekek több paraszomniatünetet éltek át (F(2,220) = 3,55; p = 0,03), míg a csak ADHD-s gyermekeknek több alvásidő-problémájuk volt (F(2,220) = 3,29; p = 0,04). A Poisson-regressziós elemzések szerint a figyelmetlenség és az összesített ADHD-tünetsúlyosság előrejelezte a nappali aluszékonyság problémáit (B = 0,49; p < 0,001; B = 0,37; p < 0,01), míg az ODD-tünetsúlyosság a paraszomnia- és az összesített alvásproblémákat (B = 1,25; p < 0,001; B = 0,32; p < 0,001).
Következtetések
Az ADHD-s fiatalok nagyobb alvásproblémák — különösen nappali aluszékonyság és alvásidő-problémák — kockázatának vannak kitéve. Az alvásproblémák tünettartomány és súlyosság szerint eltértek, ami arra utal, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az ADHD és a zavaró viselkedés megjelenésére az alvással és más egészségmagatartással kapcsolatos beavatkozási erőfeszítések megalapozásához.