Célkitűzés
A végrehajtó működés nehézségeit, valamint a kognitív profilok nemi különbségeit következetesen jelzik ADHD-ban. A nemspecifikus mintázatok azonban kevéssé feltártak a felnőttkorban diagnosztizált személyeknél. E különbségek megértése szükséges a diagnosztikai gyakorlat javításához és a testre szabott beavatkozások kidolgozásához.
Módszer
A vizsgálatba 30, gyógyszermentes, norvégul beszélő, felnőttkorban ADHD-val diagnosztizált felnőtt (15 nő, 15 férfi) került be. Sztenderdizált végrehajtófunkció-teszteket teljesítettek, köztük a Trail Making Testet, a Stroop-tesztet és a Conners-féle folyamatos teljesítménytesztet (3. kiadás). A mindennapi életben mutatott önbeszámolós végrehajtó működést a végrehajtó funkciók viselkedéses kérdőívének felnőtt változatával (BRIEF-A) mérték fel. Az adatokat MANOVA-val elemezték.
Eredmények
A teljesítményalapú végrehajtófunkció-mérésekben nem mutatkozott szignifikáns nemi különbség. Az önbeszámolós adatok azonban azt mutatták, hogy a nők szignifikánsan nagyobb nehézségeket éltek meg a mindennapi végrehajtó működésben. Konkrétan a nők magasabb szintű diszfunkcióról számoltak be a gátlás (férfi/nő M = 65,3/73,0), az érzelmi kontroll (M = 58,2/68,5), a munkamemória (M = 74,2/83,1) és a feladatkövetés (M = 66,9/77,0) terén.
Következtetések
A sztenderdizált tesztek nem feltétlenül ragadják meg a valós, mindennapi végrehajtófunkció-kihívásokat, különösen a magasan funkcionáló felnőtteknél. A nők nagyobb önismerete szélesítheti a szakadékot az objektív teljesítmény és a szubjektív megélés között. Ezzel szemben a férfiak alulbecsülhetik kognitív nehézségeiket a sebezhetőséget elbátortalanító társadalmi normák miatt, ami elfedheti a deficiteket. A jövőbeli kutatásnak sokféle mérőeszközt kell integrálnia a felnőttek végrehajtó funkcióinak felmérésekor.