Célkitűzés
Bár léteznek bizonyítékalapú ADHD-kezelések, ezeket ritkán alkalmazzák egyetemi környezetben. Ráadásul amikor elérhetők szolgáltatások, a készségeket nem gyakorolják következetesen az ülések között. A bejelentkezés nélküli (walk-in) szolgáltatások lehetőséget kínálnak a készségek klinikussal való gyakorlására a heti ülések között, az egyetemi erőforrások túlterhelése nélkül. A bejelentkezés nélküli ADHD-szolgáltatások erősségeit és korlátait kívántuk értékelni egyetemi környezetben.
Módszer
A hallgatók egy egyetem által finanszírozott, kognitív viselkedéses készségfejlesztő ADHD-csoportban vettek részt, és felkérést kaptak a bejelentkezés nélküli terápiás szolgáltatásban való részvételre is. A hallgatók visszajelzést adtak a szolgáltatás erősségeiről és a bevonódás akadályairól. A csoportvezető a walk-in ülések után reflektív feljegyzéseket készített. Az interjúkat és a feljegyzéseket kvalitatív tematikus elemzésnek vetették alá.
Eredmények
A bejelentkezés nélküli támogatási órák észlelt előnyeiről és felhasználásairól a következő témák rajzolódtak ki: (1) kortárstámogatás (validáció, elszámoltathatóság), (2) személyre szabott támogatás az újonnan tanult készségek alkalmazásához, és (3) az érzelmi akadályok leküzdése (pl. elkerülés). A csoportvezető a szolgáltatást könnyen megvalósíthatónak találta, a hallgatók pedig elégedettségről számoltak be a walk-in órákkal kapcsolatban. A hallgatók javaslatokat tettek a klinikai szolgáltatás bővítésére.
Következtetések
Mivel az ADHD-t a teljesítmény (nem a tudás) zavaraként fogjuk fel, a hallgatók számára a készségek szakemberi támogatással (scaffolding) való gyakorlásának lehetősége segíthet maximalizálni a kezelési előnyöket. A bejelentkezés nélküli szolgáltatások növelni látszanak a hallgatók képességét az ADHD-tünetekkel való megküzdési készségek kiépítésére, és egy nagy egyetemen jól skálázhatók voltak. További kutatás szükséges a szolgáltatások hozzáférhetőségének növelési módjainak azonosítására e populáció számára.