Célkitűzés
Az ADHD kórélettana máig tisztázatlan. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a figyelem, az érzelmek és a viselkedés szabályozásában részt vevő idegi hálózat érintett. Egyes betegek nem reagálnak a hagyományos gyógyszeres kezelésre, amelyet emellett mellékhatások és aggályok is korlátoznak. A fotobiomodulációs terápia (PBMT) elegendő agyi penetrációt érhet el ahhoz, hogy kedvező hatást fejtsen ki pszichiátriai betegeknél, ám ADHD-ban ezt a hatást eddig nem vizsgálták.
Módszer
ADHD-állatmodellként hím SHR/Izm patkányokat, kontrollként pedig Wistar-Kyoto/Izm patkányokat használtunk. Mindkét csoportot PBMT-vel kezeltük (808 nm, folyamatos üzemmód, 27,79 mW/cm²), különböző besugárzási idők mellett értékelve a hatást. A csoportok közötti különbségeket kétmintás, kétoldalú t-próbával vizsgáltuk. A funkcionális koherencia és a neuropszichológiai változások közötti kapcsolatok feltárásához Pearson-féle korrelációs együtthatókat számítottunk.
Eredmények
A 25 másodpercig PBMT-ben részesülő csoport impulzivitási tünetei a többi csoporthoz képest szignifikánsan javultak (p < 0,05). A fehérállományban mért csökkent FA- (fractional anisotropy) érték az SHR-csoportban a WKY-csoporthoz képest már a lézerkezelés előtt is megfigyelhető volt, ami a fehérállomány zavart érésére utal az SHR-patkányokban. A fehérállomány átlagos FA-értékében mutatkozó szignifikáns különbségek az SHR25-csoportban eltűntek.
Következtetések
A kutatásban a fotobiomodulációs terápia ADHD elleni új kezelési lehetőségként való alkalmazását vizsgáltuk. A 808 nm hullámhosszú PBMT helyi fejterületre történő alkalmazása — spontán hipertenzív (SHR), azaz ADHD-modell patkányoknál, naponta 25 másodpercig, 21 egymást követő napon át — szignifikánsan csökkentette az impulzivitást az SHR-patkányokban. Érdemes lenne tovább vizsgálni a PBMT lehetséges szerepét a kognitív funkciók javításában embereknél is.