Célkitűzés
Az ADHD gyógyszeres terápiái magas visszaélési kockázattal járnak, ami alternatívák iránti igényt mutat. Az egyik lehetőség a szerotonerg beavatkozás; a szerotonin kulcsszerepet játszik az arousal szabályozásában és az új ingerekre való odafigyelésben. ADHD-ban a szerotoninszintézis károsodottnak tűnik, a szerotonin és metabolitjainak koncentrációja jelentősen csökken. Célunk az 5-hidroxitriptofán (5-HTP) hatékonyságának felmérése a figyelemelterelhetőség — az ADHD egyik kulcsjellemzője — csökkentésében.
Módszer
105 résztvevőt választottunk ki az ASRS v1.1 szűrővel; egy 2 (csoport: magas ADHD-vonások [≥ 4 pont, n = 56] / alacsony ADHD-vonások [≤ 1 pont, n = 49]) × 2 (beavatkozás: placebo / 200 mg 5-HTP) × 2 (idő: előtte / 90 perccel utána) elrendezésű randomizált, kettős vak vizsgálatot teljesítettek. A figyelemelterelhetőséget feladatteljesítménnyel mértük feladatreleváns/feladatirreleváns (Flanker / n-back hangingerekkel) feladatokban. A hatékonyságot 5%-os kétoldalú szignifikanciaszinten, 2×2×2 ANOVA-val elemeztük.
Eredmények
A korábbi széles körű beszámolókkal ellentétben a Flanker-manipuláció csak kis, nem szignifikáns különbségeket adott az ADHD-csoportok között a beavatkozás előtt, és ugyanígy az n-back is. Az 5-hidroxitriptofán-használat kismértékű reakcióidő-csökkenést eredményezett mindkét ADHD-csoportban, amit a placebóban tapasztalt hasonló csökkenések is leképeztek. A beavatkozás, a csoport és az idő háromutas interakciója nem volt szignifikáns (F(1,210) = 0,412; p = 0,522; F(1,210) = 0,06; p = 0,936).
Következtetések
Az 5-hidroxitriptofán-kiegészítés egyetlen mérőszám esetében sem javította vagy rontotta szelektíven a figyelemelterelhetőséget magas vagy alacsony ADHD-vonásokkal rendelkező személyeknél. További munkára van szükség az ADHD-státuszra érzékenyebb mérőeszközökkel.