Célkitűzés
A felnőttkori ADHD-tünetek gyakran társulnak hangulati zavarokkal és evészavarokkal; közös vonásuk az érzelemszabályozási zavar, ami átfedő mechanizmusra utal. A kognitív rugalmasság — a változásokhoz való alkalmazkodás alapja — szerepet játszhat ebben a kapcsolatban. A vizsgálat felnőtt ADHD-s betegeknél elemzi az evészavar-tünetek és a kognitív rugalmasság összefüggését.
Módszer
A vizsgálatba az Ankarai Egyetem Pszichiátriai Osztályáról 76 felnőtt ADHD-s beteget (átlagéletkor: 23,28 ± 4,64) és 69 egészséges kontrollt (23,08 ± 3,56) vontunk be. A résztvevők a Wender–Reimherr Felnőtt ADHD Skálát (WRAADDS), a Wender Utah Rating Scale-t (WURS), az Érzelmi Evő Kérdőívet (EEQ), a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát, a Kognitív Kontroll és Rugalmasság Kérdőívet (CCFQ) és a Berg-féle Kártyaválogatási Tesztet töltötték ki.
Eredmények
Az ADHD-csoport szignifikánsan magasabb EEQ-pontszámot ért el (ADHD: 15,44 ± 7,62; kontrollok: 9,21 ± 6,26; t = 5,39; p = 0,00). Az érzelmi evés a WRAADDS-figyelmetlenséggel (r = 0,34; p < 0,01), az érzelemszabályozási zavarral (r = 0,24; p < 0,05) és a CCFQ érzelmek feletti kognitív kontroll alskálájával (r = –0,24; p < 0,05) korrelált. A regressziós elemzésben a felnőttkori figyelmetlenség az ADHD-csoportban az evészavar-tünetek egyetlen szignifikáns előrejelzőjének bizonyult.
Következtetések
A várakozásnak megfelelően az ADHD-csoportban a kognitív rugalmasság csökkent. A kognitív rugalmasság befolyásolja az ADHD–evészavar kapcsolatot; az EEQ-pontszámokat egyedül a WRAADDS-figyelmetlenség jelezte előre — ami a frontális kéreg működésének sérülését köti az evészavarhoz. A folyamatok pontosabb tisztázásához és a beavatkozások megalapozásához longitudinális vizsgálatok szükségesek.