Célkitűzés
A jelen vizsgálat az ADHD-tünetek és az anyai bűntudat, illetve szégyen közötti kapcsolatot vizsgálta, az énbeli eltérés (self-discrepancy) közvetítő szerepére összpontosítva — azaz a „tényleges” és az „ideális/elvárt” anya reprezentációja közötti szakadékra.
Módszer
A vizsgálatba 281, 2–18 éves gyermeket nevelő édesanya került be (72 ADHD-diagnózissal, 209 anélkül). A résztvevők online kérdőívet töltöttek ki az ADHD-diagnózisról és -tünetekről, az anyai szégyenről és bűntudatról, valamint a „tényleges” és az „ideális” anya reprezentációja közötti énbeli eltérésről. A mediációs elemzést az SPSS Process Macro 4. modelljével végezték (Hayes, 2013). Az anyák komorbiditása és a gyermekek ADHD-ja kovariánsként szerepelt.
Eredmények
Az ADHD-tünetek emelkedett szintje (B = 0,019; SE = 0,004; p < 0,001) és az énbeli eltérés (B = 0,472; SE = 0,118; p < 0,001) előrejelezte az anyai bűntudatot. Ráadásul az ADHD-tünetek és az anyai bűntudat közötti kapcsolatot az énbeli eltérés közvetítette (B = 0,004; SE = 0,001; LLCI = 0,001; ULCI = 0,006). Az énbeli eltérés szintje az ADHD-tünetek és az anyai szégyen közötti kapcsolatot is közvetítette (B = 0,003; SE = 0,001; LLCI = 0,001; ULCI = 0,005).
Következtetések
Az ADHD-hoz kötődő szülői nehézségek fájdalmas szakadékhoz vezethetnek a tényleges és az ideális anya reprezentációja között. Ez a szakadék pedig fokozott szégyent és bűntudatot jelez előre az anyai működéssel kapcsolatban.