Célkitűzés
Az externalizáló tünetek — figyelemzavar/hiperaktivitás és oppozicionális/magatartászavar — gyakran társulnak szorongásos zavarokkal élő fiataloknál; a szorongás és a depresszió súlyosságára és lefolyására gyakorolt hatásuk azonban kevéssé vizsgált. A jelen kutatás azt elemzi, hogyan befolyásolják az externalizáló tünetek a szorongásos zavarral diagnosztizált fiatalok hosszú távú kezelési kimenetelét a beavatkozás után.
Módszer
Egy randomizált kontrollált hatékonysági vizsgálat adatait használtuk fel; 179 résztvevő szorongásos zavarra kapott kognitív viselkedésterápiát. Az internalizáló és externalizáló tüneteket a fiatalok és szüleik a kezelés előtt és után, valamint 1 és 4 éves követésnél jelezték. Lineáris kevert hatású modellekkel vizsgáltuk az externalizáló tünetek és az internalizáló tünetek időbeli pályája közötti összefüggéseket.
Eredmények
A szülői beszámoló szerinti figyelemzavar/hiperaktivitás szignifikánsan előrejelezte a megnövekedett szorongásszintet a 4 éves követés során (p = 0,022). A fiatalok által jelzett oppozicionális/magatartászavarok szignifikánsan előrejelezték a fiatalok által beszámolt depressziós tüneteket (p = 0,018). Mind a szülői beszámoló szerinti figyelemzavar/hiperaktivitási nehézségek (p = 0,004), mind az oppozicionális/magatartászavarok (p = 0,001) szignifikánsan előrejelezték a depressziós tüneteket.
Következtetések
Az externalizáló tünetek korai kezelése segítheti a szorongásos zavarokkal élő fiatalok hosszú távú kimeneteleinek javítását. Ha a meglévő terápiás kereteket kiegészítjük az externalizáló tünetek kezelését célzó stratégiákkal, csökkenthetjük az internalizáló tünetek súlyosságát, és növelhetjük az átfogó kezelési hatékonyságot.