Célkitűzés
Az identitásformálás — a serdülőkor egyik kulcsfeladata — különösen kihívást jelenthet az ADHD-s személyeknek. A diagnózisidentitás az a mód, ahogyan az egyén egy krónikus állapotot beépít az önképébe. Ez az észlelés jelentős szerepet játszik a viselkedés, a mindennapi működés és az életminőség (QoL) alakításában. A vizsgálat célja a serdülők ADHD-identitásészleléseinek és azoknak a tünetsúlyossággal és az életminőséggel való kapcsolatának feltárása volt.
Módszer
A vizsgálatba 144, 11–18 éves, ADHD-val diagnosztizált serdülő került be. A résztvevők demográfiai, ADHD-tünetsúlyossági (ASRS), ADHD-identitás (IIQ: elfogadás, elutasítás, gazdagítás, elnyelés [engulfment]) és életminőségi (PedsQL: fizikai, érzelmi, társas, iskolai) kérdőíveket töltöttek ki. Az ADHD-identitásészlelések vizsgálatára Friedman- és Wilcoxon-próbát, az ASRS, az IIQ és a PedsQL közötti kapcsolatok felmérésére Spearman-korrelációt alkalmaztak.
Eredmények
Szignifikáns különbség mutatkozott az ADHD-identitásterületek között. Az elfogadás szignifikánsan magasabb volt, mint az elutasítás (Z = −4,82), a gazdagítás (Z = −6,39) és az elnyelés (Z = −7,14). Szignifikáns korreláció mutatkozott az elnyelés, az ADHD-tünetsúlyosság (r = 0,27) és a fizikai, érzelmi, valamint iskolai életminőség (r = −0,27; r = −0,41; r = −0,36) között. A társas életminőség szignifikánsan korrelált az elfogadással, az elutasítással és az elnyeléssel (r = 0,26; r = −0,43; r = −0,37).
Következtetések
Az elfogadás bizonyult a domináns ADHD-identitásterületnek, de negatív észlelésekről — például elutasításról és elnyelésről — is beszámoltak. Ez arra utal, hogy a tünetsúlyosság és a gyenge életminőség negatív identitásészleléseket táplálhat, ami viszont súlyosbítja a tüneteket és csökkenti a jóllétet. Ezek az eredmények kiemelik mind a tünetkezelés, mind az identitásészlelések kezelésének fontosságát az ADHD-s serdülők működésének és életminőségének javítására.