Célkitűzés
A COVID-19-járvány óta a személyes eszközökre telepített, fogyasztói alkalmazásokkal végzett videokonferencia széles körben elterjedt a mentálhigiénés ellátásban Kanadában. Nagy rugalmasságot tesz lehetővé a betegek és a tágabb ellátói kör között. A videokonferencia gyors elterjedését és széles körű használatát figyelembe véve azt kívántuk meghatározni, hogyan ítélik meg a pszichiáterek, a fiatalok és a szülők a videokonferencia előnyeit és kockázatait.
Módszer
E témában a Kanadai Gyermek- és Serdülőpszichiátriai Akadémia online vitát szervezett 3 orvossal és egy közönség (N = 44) részvételével, szavazásokkal. Az ACFAS 2024 konferencián műhelyt szerveztünk szülőkkel (N = 5) és fiatalokkal (N = 4), többségükben ADHD-diagnózissal, valamint virtuális és személyes közönséggel. Mindkét rendezvény adatait rögzítették, átírták, kódolták és tematikus elemzéssel elemezték.
Eredmények
A fiatalok úgy érezték, hogy a videokonferencia új rugalmasságot hozhat a spontánabb és interaktívabb interakciókba egy ismerős környezetben. A szülők kiemelték az ellátáshoz való könnyű hozzáférést és a kulcspartnerek (szociális munkások, barátok, iskolai személyzet) rugalmas bevonásának lehetőségét. A pszichiáterek a személyes találkozókkal összemérhetőnek ítélték a hatékonyságát, a közönség kétharmada egyesek esetében a kizárólag virtuális gyakorlatot is támogatta.
Következtetések
A COVID-19-pandémia által hirtelen általánossá vált videokonferencia tartósan velünk marad. Ez különösen jól látszik a mentálhigiénés ellátásban, beleértve az ADHD kezelését. Az otthoni videokonferencia optimális használata az ADHD-ban hibrid stratégiák kidolgozását és a szakemberek új képzését igényli majd.