Célkitűzés
Az ADHD depresszióhoz vezethet, ám a háttérben álló mechanizmusokról keveset tudunk. Vizsgálni fogjuk, hogy klinikai (ingerlékenység és szorongás), kognitív-affektív (válasz-gátlás, munkamemória, tartós figyelem, érzelemfelismerés) tényezők és negatív gondolkodási mintázatok (külső kontrollhely-érzés és negatív kognitív stílus) közvetítik-e az ADHD és a későbbi depresszió közötti kapcsolatot, és hogy ezek a hatások eltérnek-e a fejlődés egyes szakaszaiban vagy nemek szerint.
Módszer
Az elemzéseket az Avon Longitudinal Study of Parents and Children (ALSPAC; N = 14 541) és a Twins Early Development Study (TEDS; N = 16 810 ikerpár) adataival végezzük. Az ADHD-t az SDQ hiperaktivitás/figyelmetlenség alskálájával, a depressziót a rövid Mood and Feelings Questionnaire (sMFQ) skálával mérjük. A mediációs elemzéseket counterfactual mediációval végezzük.
Eredmények
A bemutatott eredmények tartalmazni fogják az ADHD közvetlen és közvetett természetes hatásait a depresszióra, valamint a mediátorok arányát — az összes mediátorra együtt és külön a klinikai, a kognitív-affektív és a negatív gondolkodási kategóriánként — fejlődési szakaszonként (gyermek-, serdülő- és fiatal felnőttkor). Nemek közötti különbségeket a közvetített arány nemenkénti összevetésével vizsgáljuk.
Következtetések
Korábbi kutatások szerint a depresszió szokásos pszichológiai beavatkozásai kevésbé hatékonyak ADHD-val élő gyermekeknél és fiataloknál. A vizsgálat az ADHD-t és a depressziót összekötő klinikai és kognitív mechanizmusok azonosításával hozzájárulhat az ADHD-ra szabott depressziós beavatkozások célpontjainak meghatározásához.