Célkitűzés
Az óvodáskori ADHD-diagnózis stabilitásának aránya vizsgálatonként eltér. Célunk az ADHD-tünetek fennmaradásának előfordulási gyakoriságát és előrejelző tényezőit azonosítani egy 86 óvodásból (4–6 év) álló retrospektív kohorszban, egy soknemzetiségű ázsiai populációban, ahol a gyermekek viselkedéses és/vagy fejlődési problémák miatt jelentkeztek.
Módszer
Átfogó felmérést végeztünk, amely tartalmazta a szülő és a pedagógus által kitöltött Strengths and Difficulties Questionnaire (SDQ) kérdőívet és a végrehajtó funkciók óvodáskori viselkedéses kérdőívét (BRIEF-P). Az elsődleges kimenet a viselkedésterápia utáni 1 éves utánkövetésen fennálló ADHD-tüneteket mutató gyermekek aránya volt. Logisztikus regressziós elemzéseket végeztünk; az eredményeket esélyhányadosként (OR) közöljük [95%-os konfidenciaintervallummal].
Eredmények
Bár a gyermekek 69%-a javult a viselkedésterápiával, az ADHD-tünetek fennmaradása 67%-uknál megfigyelhető volt. Ezt szignifikánsan előrejelezte a gyermek életkora a jelentkezéskor (OR = 0,84 [0,70; 1,00]; p = 0,05), a szülő és a pedagógus által egyaránt jelzett viselkedéses problémák (OR = 14,1 [2,6; 70]; p = 0,002), a szülő által jelzett BRIEF-P gátlás (Inhibit) T-pontszáma (OR = 1,08 [1,01; 1,14]; p = 0,02) és a pedagógus által jelzett SDQ hiperaktivitás-pontszám (OR = 1,71 [1,06; 2,77]; p = 0,03).
Következtetések
Bár a gyermekek többsége javult a viselkedésterápiával, az ADHD-tünetek fennmaradása a gyermekek 67%-ánál megfigyelhető a beavatkozás után. A szülői és a pedagógusi beszámolókat, valamint viselkedéses és végrehajtó funkciós szűrőket tartalmazó átfogó értékelés segíthet azonosítani a tünetek fennmaradásának nagyobb kockázatát hordozó óvodásokat.