Célkitűzés
Konszenzus van abban, hogy az ADHD összetett zavar, amely a genetikai hajlamok és a fejlődés során fennálló környezeti hatások kölcsönhatásából ered. A gyógyszeres kezelés a bazális ganglion–thalamus–kéreg hurokban módosítja a dopaminerg átvitelt. Ezt a kórokozási kölcsönhatást a kortiko-bazális-thalamo-kortikális hurkok mechanisztikus modelljével teszteltük, amely a dopaminerg kisülés tónusos és fázisos összetevőit egyaránt tartalmazza.
Módszer
Probabilisztikus tanulás során szimuláltuk a kóros dopaminerg átvitel (fázisos/tónusos arány változása) hatását, Gauss- vagy egyenletes zaj mellett a motoros kéreg kimenetén. A zaj típusa (mikroszerkezeti változatok) és a fázisos/tónusos arány (a kisülés-szabályozási folyamatok eltérései) genetikai tényezőket tükröznek; a tanulás során használt ingersorozat különbségei pedig környezeti tényezőket.
Eredmények
A tipikus ADHD-fenotípust — amelyet a reakcióidő-változékonyság növekedése jellemez, kifejezetten a lassú válaszok többletéből, illetve a válaszpontosság mérsékelt csökkenéséből — a túlzott fázisos kisülés és az egyenletes zaj együttes jelenléte hozza létre, de csak kedvezőtlen ingersorozatok mellett.
Következtetések
A modell tesztelhető keretet ad annak megértéséhez, hogyan járulnak hozzá különféle tényezők az ADHD-szerű fenotípus megjelenéséhez, és hogyan válhat a rendszer rugalmassá, ha akár csak egyetlen tényezőt is korrigálunk.