Célkitűzés
A kiváló hatékonyság és tolerálhatóság ellenére a metilfenidát (MPH) ismert farmakodinámiás tulajdonságai és a tünetek csökkenése közötti szakadék máig áthidalatlan. Hauser és mtsai (2016) feltevése — miszerint az ADHD neuropszichológiai deficitjei alacsony idegi erősítésből (neural gain) erednek, és a stimuláns adása az idegi erősítés javításával mérsékli őket — tesztelhető, többszintű keretet kínál e gyógyszerek terápiás hatékonyságának magyarázatára.
Módszer
Az adatgyűjtés folyamatban van egy kettős vak, placebokontrollált, keresztezett (crossover) vizsgálatban. A résztvevők — 14–18 évesek, megerősített ADHD-diagnózissal, optimális MPH-dózisra titrálva (n = 40) — két tesztelési ülésen vesznek részt (MPH-val és anélkül). Mindkét ülést 36 órás kimosási (washout) időszak előzi meg. 128 csatornás elektroenkefalográfiát, pupillometriát és egy kontrasztmegkülönböztető feladatból származó viselkedéses adatokat gyűjtünk.
Eredmények
A drift-diffúziós modellezés az MPH által módosított látens pszichológiai folyamatokat vizsgálja, EEG-jelekkel kiegészítve, mint a centroparietális pozitivitás és a mu/béta spektrális aktivitás. A pupilla impulzusválasz-függvényeivel konvolvált általános lineáris modelleket illesztünk a pupillometriai időgörbékre, hogy megállapítsuk az MPH hatását a pupillarendszer idegi bemeneteire, lehetővé téve a globális erősítés szintjének becslését MPH és placebo mellett.
Következtetések
A multimodális kognitív idegtudományi technikák egyesítése egy többszintű, tesztelhető kerettel — amelyet Marr elemzési szintjeire építünk (egy kognitív művelet kumulatív részműveletekre bontása; Marr, 1982) — lehetővé teszi az MPH idegi erősítésre gyakorolt hatásának elméletvezérelt, mechanisztikus értelmezését, valamint annak megértését, hogyan vezet ez a megváltozott neurofiziológián keresztül megfigyelhető kognitív javuláshoz.