Célkitűzés
A dexamfetamin-szulfát (DEX) és a liszdexamfetamin-dimezilát (LDX) ajánlott ADHD-kezelések Hollandiában; az LDX a DEX-hez képest elnyújtott hatást kínál, ami eltérő dózisajánlásokhoz vezet. Az LDX és a DEX farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) profilját terápiás dózisokban korábban nem hasonlították össze. A vizsgálat célja a DEX és az LDX nappali válaszingadozásának értékelése ADHD-s felnőtteknél a klinikai irányelvek és a döntéshozatal javítására.
Módszer
Ebben a nyílt elrendezésű, keresztezett (crossover) kontrollált vizsgálatban 16 ADHD-s felnőttnek adtak bioekvivalens DEX- és LDX-dózisokat. A PK-hatásokat (dexamfetamin-plazmakoncentrációk) és a PD-hatásokat (több felmérőeszköz) hat időpontban mérték 12 órán át. Az adatokat kevert modellű ANOVA-val elemezték. A szignifikáns kezelés × idő hatásokat Bonferroni-korrigált páros t-próbákkal vizsgálták, az AUC-t és a Cmax-ot pedig páros t-próbákkal hasonlították össze.
Eredmények
Az eltérő plazmakoncentráció-görbék ellenére a DEX és az LDX nappali hatásai hasonlóak. Az ingadozó DEX-szintek a PK-profiljához igazodnak, megerősítő hatásokhoz, akut toleranciához, valamint az LDX-nél diszforikusabb, sóvárgásszerű (craving) válaszokhoz vezetnek, ami ösztönözheti az ismételt használatot. E hatások kezelése szigorú adagolási ütemezést igényel, ami bonyolítja a titrálást. Az LDX simább PK-profilja egyes esetekben klinikai előnyt kínálhat.
Következtetések
A DEX és az LDX nappali hatásai az eltérő PK-profilok ellenére hasonlóak. A DEX ingadozóbb szinteket mutat, ami a szubjektív hatásokban és a sóvárgásszerű válaszokban is tükröződik.