Célkitűzés
Az ADHD jelenlegi klinikai irányelvei egyénre szabott, multidiszciplináris kezelési megközelítést ajánlanak, amely gyógyszeres és/vagy nem gyógyszeres beavatkozásokat foglal magában. A vizsgálatban a stimuláns (metilfenidát) és a nem stimuláns (riszperidon, aripiprazol) gyógyszerek lehetséges anyagcsere-hatásait vizsgáltuk ADHD-s gyermekgyógyászati mintában, 12 hónapon át.
Módszer
A résztvevők 135, ADHD-diagnózissal rendelkező gyermekek voltak. Három alcsoportot azonosítottunk: 1) „A” csoport (n = 47), amely a klinikai kép miatt nem stimuláns gyógyszert kapott; 2) „B” csoport (n = 43), amely pszichostimulánst kapott; 3) „C” csoport (n = 45), amely gyógyszermentes maradt. A testtömegindexet, a prolaktin-, a vércukor-, a trigliceridszintet, a HDL-koleszterint és a koleszterinszintet a kiinduláskor (T0) és 12 hónap után (T1) monitoroztuk.
Eredmények
Az „A” csoport betegei a „B” csoporthoz képest szignifikáns emelkedést mutattak a BMI-ben, a trigliceridszintben és a prolaktinszintben. Az „A” csoport résztvevőinél a többi vizsgált paraméter átlagértéke is magasabb volt, ám ezek a különbségek nem érték el a statisztikai szignifikanciát. A nem stimuláns gyógyszerrel kezelt betegeknél egyértelműen magasabb arányú mellékhatás mutatkozott.
Következtetések
Mindkét gyógyszertípus viszonylag biztonságosnak tűnik gyermekgyógyászati ADHD-betegeknél. További vizsgálatok szükségesek e kezelési lehetőségek lehetséges mellékhatásainak jobb megértéséhez nagyobb gyermekgyógyászati ADHD-kohorszokban.