Célkitűzés
A figyelmi kihagyások periodicitása gyakran alacsony frekvenciájú, ami az autonóm arousal rendszeres ingadozásait tükrözheti. A szimpatikus autonóm oszcillációk hozzájárulnak az alacsony frekvenciájú (LF) szívfrekvencia-variabilitáshoz (HRV), míg a locus coeruleus tónusos noradrenerg aktivitásának ingadozása pupillometriával mérhető. Feltételeztük, hogy az ADHD-ban a figyelmi kihagyások az LF autonóm arousal nagy amplitúdójú mélypontjainak közelében jelentkeznek.
Módszer
35 ADHD-s felnőtt 20 perces tartós figyelmi feladatot végzett, miközben pupilladiameter (PD) és EKG felvételt készítettünk. Az EKG R–R intervallumokat interpoláltuk folytonos R–R-idősorrá. A PD- és R–R-idősorokat sávszűrtük az LF HRV-tartományba (0,04–0,15 Hz), majd az átlagos amplitúdót, a próbák közötti koherenciát (ITC) és a kvadratikus illesztési együtthatókat számoltuk hibás és helyes próbákra.
Eredmények
Az LF PD-idősoroknál egymintás t-próbákkal a hiba–helyes eltérésekre szignifikánsan nagyobb amplitúdót (p = 0,025) és fázis-konzisztenciát (ITC: p < 0,010) találtunk a hibás próbáknál, mint a helyeseknél. A kvadratikus illesztés paraméterei is szignifikánsan pozitívabbak voltak (p < 0,001), ami a hibáknak az LF mélypontokhoz történő fázis-csatolódását jelzi. Az LF R–R-nél a próba pontosságának hatása nem mutatkozott, jóllehet az LF PD-vel erős, eltolt fázis-csatolódást találtunk.
Következtetések
Felnőtt ADHD-ban a tartós figyelmi feladatok közbeni figyelmi kihagyások a noradrenerg LC aktivitás mélypontjainál jelentkeznek. Az LF HRV és az LF PD ingadozása mechanisztikusan összefügg, ám a szív válasza késleltetett, ezért az LF PD közvetlenebb tónusos arousal-jelző lehet, mint az LF HRV. A következő lépés annak vizsgálata, hogy a tartós figyelmi feladatok közbeni LF pupillometria-amplitúdó nagyobb-e ADHD-s felnőtteknél, mint kontrolloknál.