Célkitűzés
Japánban a fogyatékossággal élő egyetemi hallgatók támogatása gyakran kizárólag a diagnózisra épül, miközben a komorbiditások ellátása próba-szerencse alapon zajlik. Szükség van olyan módszerre, amellyel átfogóan érthetjük meg a fogyatékossági jellemzőket. A vizsgálat célja, hogy tisztázzuk az ADHD-vonások és az autizmus spektrumzavar (ASZ), a specifikus tanulási zavar (SLD), a fejlődési koordinációs zavar (DCD), az inszomnia és a szenzoros túlérzékenység súlyossága közötti kapcsolatot.
Módszer
Egy tokiói egyetem 85 alapszakos és mesterszakos hallgatója töltött ki kérdőíveket 2024 decemberében. Átlagéletkor: 20,38 év; 80%-uk legalább másodéves volt. A hallgatók online töltötték ki a kérdőíveket előzetes hozzájárulással. Eszközök: (1) ADHD-vonások (DSM-5-TR), (2) AQ-J, (3) Japán Tanulási Zavar Skála (LDSP28), (4) motoros koordináció, (5) Athéni Inszomnia Skála (AIS-J), (6) szenzoros túlérzékenység és (7) GHQ-12.
Eredmények
A klaszteranalízis szerint a hallgatók 8,2%-a túlnyomórészt figyelmetlen, 1,2%-a kevert típusú; tisztán hiperaktív-impulzív senki sem volt. További 35% mutatott a diagnosztikus küszöb alatti ADHD-vonásokat. Az ADHD-tünetek súlyossága pozitívan korrelált a mentális egészség mutatóival. A mentális egészségre kontrollálva a figyelmetlenség az SLD-vel korrelált, a hiperaktivitás-impulzivitás pedig az SLD-vel, a szenzoros túlérzékenységgel és a finommotoros készségekkel.
Következtetések
Még ha a hallgató nem is felel meg az ADHD diagnosztikus kritériumainak, számos nehézséggel küzdhet. A megfigyelések szerint szükség van egy átfogó ellenőrzőlistára, amellyel a diagnosztikus küszöb alatti — szürke zónába tartozó — kognitív jellemzők is feltérképezhetők, hogy hatékonyabban támogathassuk a fogyatékossággal élő hallgatókat.