Célkitűzés
A korábbi adatok szerint a bélmikrobiom a bél–agy tengelyen keresztül összefüggésben áll az ADHD-val. Azt azonban még nem tudjuk pontosan, mely mikrobák járulnak hozzá a tünetek kialakulásához. Vizsgálatunk célja, hogy részletesebben jellemezzük az egyes tünetekhez kapcsolódó bélmikrobiom-profilt, és feltárjuk a mikrobiom-változások és az ADHD alaptünetei közötti közvetítő mechanizmusokat.
Módszer
94 ADHD-s beteg és 94 kontroll személy mintáin teljes metagenomikai szekvenálást (shotgun) és széklet-metabolomikai elemzést végeztünk. Az ADHD három megjelenési formája szerint alcsoport-elemzést hajtottunk végre a mikrobiális jellemzők feltárására. A metagenomikai és metabolomikai adatok közötti kapcsolatok elemzésére metabolikus modellt fejlesztettünk. Emellett ok-okozati közvetítő (mediációs) elemzésekkel vizsgáltuk a mikrobiota, a metabolitok és a tünetek közötti összefüggéseket.
Eredmények
A legtöbb eltérést a kevert megjelenési formánál (ADHD-C) találtuk. A figyelemzavaros forma (ADHD-I) több közös mikrobiotát mutatott az ADHD-C-vel, míg a hiperaktív-impulzív forma (ADHD-HI) egyértelműen különálló alcsoportként rajzolódott ki. A metabolikus modell szerint a bélmikrobiom kórokozó szerepét részben több rövid szénláncú zsírsav (SCFA) szintézise közvetíti. Egy jelölt törzs és a figyelmetlenség közötti kapcsolat egy részét az imidazolacetát közvetítette (p = 0,012).
Következtetések
Eredményeink szerint az egyes ADHD-tünetekhez közös és eltérő mikrobiomok és metabolitok kötődnek; egy kis mennyiségben jelen lévő jelölt törzs mindhárom alaptünettel összefügg, míg az imidazolacetát specifikusan a figyelmetlenség tünetével kapcsolható össze. A vizsgálat új betekintést nyújt az ADHD-ban tapasztalható anyagcserezavarok hátterébe, és tisztázza a bélmikrobiom szerepét e folyamatokban.