Célkitűzés
A vizsgálat retrospektíven értékelte az elsővonalbeli stimulánsok — a metilfenidát (MPH) és a dexamfetaminok (dAMP) — hatékonyságát az ADHD kezelésében, a hatásosság, a tolerálhatóság és az elfogadhatóság szempontjából, klinikailag diagnosztizált felnőtt ADHD-s betegek nagy kohorszában.
Módszer
A 2013. március 1. és 2020. december 31. között gyűjtött klinikai adatokat a kezelés legfeljebb egyéves felírásainak elemzésével értékeltük. A stimuláns kezdeti hatékonyságát a QbTesttel mértük — ez egy folyamatos teljesítményfeladat, amely számszerűsíti az ADHD-hoz társuló figyelmetlenséget, hiperaktivitást és impulzivitást. Ha a QbTest kezdeti hatékonyságot jelzett, de a kezelés során az elsővonalbeli stimulánsról másodvonalbelire váltottak, ezt a tolerálhatósági/elfogadhatósági problémák közvetett jelzőjének tekintettük.
Eredmények
Összesen 12 995 felnőtt ADHD-s beteget vontunk be (49% nő; életkor 33 év, SD = 11). Közülük 8087 (62%) dAMP-pel kezdte az elsővonalbeli stimuláns kezelést, míg 4908 (38%) MPH-t kapott. Mindkét stimuláns jelentős kezdeti hatékonyságot mutatott. A hiperaktivitás tüneteinél a kiinduláshoz viszonyított csökkenés 88% (dAMP) és 99% (MPH), a figyelmetlenségnél 121% (dAMP) és 126% (MPH), az impulzivitásnál pedig 55%, illetve 64% volt. A tolerálhatóság/elfogadhatóság terén szignifikáns előny mutatkozott a dAMP javára az MPH-val szemben, χ²(1, N = 10 493) = 394; p < 0,001. A másodvonalbeli szerre váltás előtti kezelés medián időtartama hosszabb volt a dAMP (48,7 hét; 95% CI [46,6; NA]), mint az MPH esetében (26,4 hét; 95% CI [24,6; 29]). Emellett a szuboptimális kezelés valószínűsége szignifikánsan magasabb volt az MPH-nál (hazárdhányados 1,97; 95% CI [1,84; 2,11]; p < 0,001).
Következtetések
Bár mindkét stimuláns magas kezdeti hatékonyságot mutatott, a dAMP-készítmények előnyösebbek a tolerálhatóság és az elfogadhatóság szempontjából. A dAMP-készítmények így összességében nagyobb klinikai hatékonyságúak, és a felnőttkori ADHD kezelésében első gyógyszeres választásnak tekintendők.