Célkitűzés
A vizsgálat két gyakran rendelt ADHD-gyógyszer — az atomoxetin és a metilfenidát — hatását hasonlítja össze az érzelemszabályozási zavarra (ED) ADHD-s gyermekeknél.
Módszer
A vizsgálatba 152 ADHD-s és ED-vel élő gyermek (7–17 év) került be. A kiindulási értékelések után a résztvevőket véletlenszerűen atomoxetinre (ATX) vagy metilfenidátra (MPH) sorsoltuk. Az adagolást az optimális szintre titráltuk, majd négyhetes fenntartási fázis következett a végső értékelések előtt. Kevert lineáris modellekkel hasonlítottuk össze az alaptünetek és az ED változásait. Az amygdala alrégióit kiindulópontként használó funkcionális konnektivitási elemzéssel a lehetséges idegrendszeri mechanizmusokat vizsgáltuk.
Eredmények
Mind az ATX, mind az MPH jelentős javulást eredményezett az alaptünetekben és az ED-ben, szignifikáns csoportkülönbség nélkül. Az életkor mediánja (9,17 év) szerinti bontásban az MPH hatékonyabb volt az ED csökkentésében az idősebb csoportban. A képalkotás szerint az amygdala alrégióinak szignifikáns funkcionális konnektivitási emelkedése a bal orbitális középső frontális tekervénnyel és a bal ventrális anterior cinguláris kéreggel pozitívan korrelált az ED javulásával.
Következtetések
Az ATX és az MPH egyaránt jelentősen javítja az alaptüneteket és az ED-t ADHD-s gyermekeknél, ám idősebbeknél az MPH inkább javallott az ED javítására. Az ED csökkenése az amygdala és a prefrontális kéreg, valamint az anterior cinguláris kéreg közötti fokozott funkcionális konnektivitással kapcsolódik.