Célkitűzés
Az ADHD gyakran társul társas működészavarral (SD); a becslések szerint 52–82% közötti előfordulással. Az amygdala — a társas folyamatokban kulcsszerepet játszó terület — funkcionális konnektivitása megváltozhat ADHD-ban, különösen az SD-vel élőknél. A vizsgálat az amygdala-konnektivitást elemzi SD-vel élő ADHD-s gyermekeknél statikus és dinamikus funkcionális konnektivitási (FC) elemzéssel.
Módszer
A Social Responsiveness Scale (SRS-1) 60-as T-pontszámát használtuk az ADHD-s résztvevők SD-vel és anélkül történő besorolására. 53 SD-vel élő ADHD-s (ADHD+SD), 71 SD nélküli ADHD-s gyermek és 72 életkor szerint illesztett tipikusan fejlődő kontroll (TDC) került be a vizsgálatba. Egyutas varianciaanalízissel (ANOVA) hasonlítottuk össze a teljes agyi statikus és dinamikus FC-mintázatot az amygdala alrégiói alapján a három csoport között.
Eredmények
A statikus FC-elemzés szerint a három csoport FC-mintázatai nagyrészt hasonlóak voltak. A dinamikus FC-elemzés viszont kimutatta, hogy az ADHD+SD csoport jelentősen nagyobb FC-változékonyságot mutatott az amygdala alrégiói és a kétoldali felső frontális tekervény, középső frontális tekervény, alsó frontális tekervény, felső occipitális tekervény és középső occipitális tekervény között az ADHD–SD és a TDC csoportokhoz képest. Az FC-változékonyság szignifikánsan korrelált az SRS-pontszámokkal.
Következtetések
Az ADHD+SD gyermekek nagyobb instabilitást mutattak az amygdala és a prefrontális kéreg, valamint az occipitális tekervény közötti dinamikus FC-ben. A dinamikus FC-változékonyság szignifikánsan korrelált a társas működéssel — különösen a társas kommunikációval.