A hagyományos ADHD-intervenciók gyakran olyan eszközökkel indulnak, mint a határidőnapló, az időzítő, az ellenőrzőlista vagy a napirend — abból a feltevésből kiindulva, hogy a feladatvégzés és az időbeosztás problémája ezekkel megoldható. De mi van, ha ezek az eszközök egyáltalán nem jelentenek alapot? Mi van, ha valójában fejlett, magas szintű támaszok, amelyek olyan alapvető készségekre épülnek, amelyekhez az ADHD-val élő tanulók többsége nehezen fér hozzá? Az előadás megkérdőjelezi ezt a bevett szemléletet, és bemutatja, miért mondanak csődöt ezek a stratégiák a gyakorlatban.
A naptár és az időzítő használata erős munkamemóriát, helyzetfelismerést és testi beágyazottságot (embodied kogníciót) feltételez — vagyis pontosan azokat a képességeket, amelyek ADHD-ban a leginkább sérülnek. Ezek hiányában a segítségül szánt eszköz nem támogatást, hanem frusztrációt szül.
Az előadás pedagógusokat, terapeutákat és szülőket vezet végig egy szemléletváltáson: az eszközalapú beavatkozásoktól a készségfejlesztés felé. Gyakorlati módszereket mutat arra, hogyan építhető fel az a kognitív alap, amelyen az időzítő és a naptár végre valóban működni kezd. A résztvevők kézzelfogható stratégiákat visznek haza a testi beágyazottságra épülő figyelem fejlesztésére, a munkamemória erősítésére, valamint az idő- és térérzék kialakítására — hogy a tanulók ne csak eszközöket kapjanak a kezükbe, hanem a képességet is, amellyel élni tudnak velük.