Ugrás a tartalomra
Kapcsolatok tudástár
← Vissza a fókusztémákhoz

Megoldásfókuszú szemlélet — fókusztéma

A megoldásfókuszú coaching olyan segítő és fejlesztő megközelítés, amely elsősorban nem a problémák okainak részletes feltárására, hanem a kívánt változásra, az elérendő jövőre és az ehhez már rendelkezésre álló erőforrásokra irányítja a figyelmet. Abból indul ki, hogy a változáshoz nem minden esetben szükséges pontosan feltárni, hogyan és miért alakult ki egy nehézség: sokszor többet segít annak felismerése, hogy mi az, ami működik már most is, mikor volt a probléma kevésbé jelen, milyen korábbi tapasztalatokra lehet építeni, és mi lehet a következő, akár egészen kis lépés a kívánt állapot felé.

A megoldásfókuszú szemlélet gyökerei a pszichoterápiához vezetnek. Steve de Shazer, Insoo Kim Berg és munkatársaik az 1970-es évek végén és az 1980-as években, a wisconsini Milwaukee-ban működő Brief Family Therapy Centerben dolgozták ki azt a megközelítést, amely később megoldásfókuszú rövid terápia (Solution-Focused Brief Therapy, SFBT) néven vált nemzetközileg ismertté. A módszer fejlődésében meghatározó szerepet játszott a terápiás beszélgetések közvetlen megfigyelése: a szakemberek azt vizsgálták, milyen beszélgetések és kérdések kapcsolódnak a kliensek által előrelépésként megélt változásokhoz.

A megoldásfókuszú szemlélet idővel túllépett a pszichoterápia keretein. Alapelveit a coachingban, a vezető- és szervezetfejlesztésben, a szociális munkában, valamint oktatási és más segítő helyzetekben is alkalmazni kezdték. Ebből a fejlődésből alakult ki a megoldásfókuszú coaching, amely a megközelítés számos alapelvét és kérdezési módját megtartja, de nem pszichoterápia: nem mentális zavarok diagnosztizálására vagy kezelésére szolgál, hanem a kliens által meghatározott célok, változások és fejlődési lehetőségek támogatására.

A megoldásfókuszú coaching egyik meghatározó sajátossága a klienssel kialakított együttműködés módja. A coach nem kész megoldást kínál, és nem abból indul ki, hogy nála van a válasz a másik ember problémájára. A beszélgetés során olyan kérdésekkel segíti a klienst, amelyek pontosabbá teszik a kívánt jövő képét, láthatóvá teszik a már meglévő erőforrásokat és korábbi sikereket, valamint segítenek felismerni azokat a lehetőségeket, amelyekből a következő lépés felépíthető.

Ez a szemlélet a pedagógiai és ifjúságsegítő környezetben is fontos lehet. Nem azért, mert a pedagógusnak vagy az ifjúságsegítőnek coachcsá kellene válnia, hanem mert a megoldásfókuszú gondolkodás egyes elemei a mindennapi kommunikációban is alkalmazhatók. Más irányba vihet egy beszélgetést, ha a hiányosságok és kudarcok mellett arra is rákérdezünk, mi működik már, mikor sikerült valami jobban, mit szeretne a fiatal másként, és miből venné észre, hogy elindult a kívánt változás.

A fókusztéma ezért a megoldásfókuszú coaching kialakulását, alapelveit és legfontosabb módszereit mutatja be, egyúttal tisztázza a coaching és a pszichoterápia közötti különbségeket és kompetenciahatárokat. Külön figyelmet fordít arra, hogyan jelenhet meg a megoldásfókuszú szemlélet a pedagógiai környezetben, a fiatalok támogatásában és a családi kommunikációban - úgy, hogy közben világosan elkülönüljenek egymástól a coaching, a pedagógiai támogatás és a mentális problémák szakszerű kezelése.

Mit olvashat ebben a témában?