A szociális szorongás intenzív, tartós félelem attól, hogy mások felismerik és nyilvánosság elé tárják a saját zavarba ejtőnek érzett tetteinket, gondolatainkat vagy vágyainkat. Az Egyesült Államokban a felnőttek mintegy 12–14 százalékát érinti. Gyakran vezet iskolai lemorzsolódáshoz vagy munkanélküliséghez, kevesebb közeli baráti kapcsolathoz, és növeli az egyedülmaradás vagy a válás valószínűségét is. Az általa okozott szenvedés ellenére az érintetteknek csupán a fele fordul segítségért, és aki mégis, az is jellemzően tizenöt vagy több év szenvedés után kér szakembertől segítséget. Sokan túlságosan szégyellik a szociális szorongásukat ahhoz, hogy a családjuknak, másoknak – vagy akár az orvosuknak – szóljanak róla. Pedig a szociális szorongás gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával egyaránt jól kezelhető.