Az előadás azt vizsgálja, hogyan befolyásolják az életmódbeli tényezők — különösen az alvás — az ADHD újabb, eszközalapú kezelési módszereit (neurofeedback [NF], neurostimuláció [ND] és trigeminális idegstimuláció [TNS]) tesztelő randomizált kontrollált vizsgálatok eredményeit. A neurofeedbackes vizsgálatban a kiindulási mérésnél a Gyermek Alvási Szokások Kérdőív (CSHQ) összpontszáma összefüggést mutatott a figyelmetlenséggel (p=0,04). A kezelés végére mind a CSHQ-pontszám, mind az étrendi változatosság javult (p=0,000, illetve p=0,029), és a CSHQ javulása együtt járt a figyelmetlenség javulásával (p=0,002). A nagyobb LED-fényexpozíció hosszabb, 20 percen túli elalvási késleltetéssel függött össze (p=0,004; d=0,38), míg az alvás mennyisége fordítottan korrelált a pedagógusok által értékelt figyelmetlenséggel (r=−0,184; p=0,05). A vizsgálat a fizikai aktivitás hatását is elemezte. A kiindulási méréseknél a reggeli ébredési nehézség pozitívan korrelált a figyelmetlenséggel (p=0,034) és negatívan az adaptív viselkedéssel (p=0,049), míg a lefekvési ellenállás negatívan korrelált a végrehajtó funkcióval (p=0,036) és az adaptív viselkedéssel (p=0,016). A trigeminális idegstimulációra reagáló pácienseknél szignifikánsan nagyobb arányban javult az összesített alvási problémák mutatója (p<0,05), különösen az alvással kapcsolatos szorongás (p<0,05); az éjszakai ébredések terén pedig határeseti javulás mutatkozott (p=0,06).