Az előadás új, funkcióalapú szemléletet javasol az ADHD diagnosztikájához és kezeléséhez. A funkcionális megközelítés szembehelyezkedik a hagyományos pszichiátriai gondolkodással, amely a hiányosságokat és a zavarokat helyezi előtérbe (lásd a DSM-5 ADHD-diagnózisát). A modell öt olyan alapvető agyi funkciót azonosít, amelyek működését az ADHD-val élők nem ideálisnak élik meg: a figyelmet, a szervezést, a munkamemóriát, az aktivitási szintet és a döntéshozatal sebességét. A funkcionális diagnosztika átfogó klinikai értékelést kínál, amely kizárólag a páciens önbeszámolójára épül, és amelyet a család, valamint a pedagógusok visszajelzései egészítenek ki. Az előadás összeveti ezt a megközelítést a DSM diagnosztikai eljárásaival és a standardizált kérdőívekkel — például a Conners-skálákkal. A módszer lényege, hogy az orvos és a páciens közösen feltérképezi, hogyan működnek a páciens érintett agyi funkciói, az így nyert információkat pedig egységes értékelési rendszerben rögzítik. A kezelés nem az ADHD-t mint egészet veszi célba, hanem az egyes funkciókat. A folyamatos esetkezelés középpontjában olyan stratégiák elsajátítása áll, amelyek képessé teszik a pácienseket a kihívások leküzdésére, és amelyek tartósan javítják az életminőségüket — beleértve az élet nagy átmeneteivel járó nehézségek kezelését is. A klinika 2007 óta több mint háromezer pácienst kezelt ezzel a módszerrel.