A szimpózium 1. részében a SWAN-skála (Strengths and Weaknesses of ADHD-symptoms and Normal-behavior – az ADHD-tünetek és a normál viselkedés erősségei és gyengeségei) alkalmazásának eredményeit mutatják be: a skálát 512 mexikói felnőttből álló mintán (átlagéletkor: 32 év) használták az ADHD-tünetek pozitív és negatív irányú változatosságának mérésére. A faktorelemzés szerint a két specifikus faktort – a figyelmetlenséget és a hiperaktivitást – tartalmazó bifaktor-modell illeszkedett legjobban az adatokhoz. A SWAN-skálát a következő vizsgálatban az ADHD neuropszichológiai jellemzőinek feltárására is alkalmazni fogják. A 2. részben az ADHD-tünetek spektrum-alapú mérésének módszertani kérdéseivel foglalkoznak. Gyermekkorban a diagnózis jellemzően szülői és tanári értékeléseken alapul, serdülőknél és felnőtteknél viszont az önbeszámolós tünetskálák a megszokott módszer — ezek azonban a tünetek hiányából következtetnek a neurotipikus működésre, ami a populációban aszimmetrikus eloszlást eredményez, és megnehezíti a klinikai küszöbértékek meghatározását. A SWAN-skála ezt a problémát oldja meg azzal, hogy az erősségeket is figyelembe veszi: a DSM-IV 18 tételét hétfokú skálán értékeli, ahol a 0 a populációs átlagot jelöli. A megközelítés hatékonyságát egy 664 nőre kiterjedő budapesti vizsgálat igazolja.