Ahogy a Föld egyik felén leszáll az este, a másikon már új nap virrad. A Global ADHD Conference résztvevői a világ különböző pontjairól kapcsolódtak be ebbe a huszonnégy órán is átívelő párbeszédbe, amelyben az időzónák változtak, a kérdések azonban sokszor ugyanazok maradtak: hogyan érthetjük meg jobban az ADHD-t? Miként ismerhetjük fel időben, és hogyan teremthetünk olyan környezetet, amelyben az érintettek nem csupán megbirkózhatnak a nehézségeikkel, hanem kibontakoztathatják képességeiket is?
A válaszokat kutatók, szakemberek és az ADHD-val érintettek együtt keresték. Tudományos eredmények, személyes történetek és a mindennapi ellátás tapasztalatai találkoztak egyetlen, kontinenseken átívelő beszélgetésben. Miközben a szó egyik országból a másikba vándorolt, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az egymástól távol élők tapasztalataiban milyen sok közös elem van és mégis mennyire különböző lehet az ADHD-val élők helyzete pusztán attól függően, hogy a világ melyik részén születnek és élnek.
A teljes egészében online, ingyenesen követhető rendezvényt jelenleg a világ legnagyobb ADHD-konferenciájaként tartják számon. A kezdeményezést 2022-ben a brit ADHD UK jótékonysági szervezet indította útjára. Azóta viszont valódi nemzetközi összefogássá nőtte ki magát. Ma már hét szervezet dolgozik együtt a megvalósításán: az ADHD UK mellett az amerikai CHADD, az ADHD Australia, az ADHD New Zealand, a szingapúri Unlocking ADHD, a dél-afrikai Goldilocks and The Bear Foundation és az ADHD Ireland vesz részt a közös munkában. A konferencia nonprofit alapon működik, a részvétel ingyenes, a szervezés költségeit adományokból fedezik, a befolyt bevételeket pedig a közreműködő szervezetek között osztják szét.
A kezdeményezés növekvő presztízse és népszerűsége önmagáért beszél. Az első, 2022-es konferenciát még mintegy háromezer résztvevő követte 51 országból. Három évvel később, 2025-ben már 125 ország 6165 érdeklődője regisztrált, az élő közvetítések megtekintéseinek száma pedig megközelítette a 110 ezret, csaknem megkétszerezve az előző évi eredményt. A 2026-os, ötödik konferenciára több mint kilencezren jelentkeztek, immár 152 országból. Ezek a számok nemcsak a rendezvény növekvő ismertségét jelzik, hanem azt is, milyen széles körű igény mutatkozik az ADHD-val kapcsolatos hiteles tudásra, a tapasztalatcserére és a nemzetközi párbeszédre.
Az ötödik konferenciát 2026. október 1–2-án rendezték meg. A program magyar idő szerint csütörtök délután 2 órakor, az ADHD UK közvetítésével vette kezdetét. A nyitó szekció házigazdája Henry Shelford, az ADHD UK társalapítója és vezérigazgatója volt. Késő este a közvetítés Ausztráliába helyeződött át, ahol az ADHD Australia programját a Welcome to Country, az ausztrál őslakos közösségek hagyományos köszöntője nyitotta meg. Péntek reggel ismét az Egyesült Királyság vette át a szót, a konferencia pedig aznap délután ért véget.
A különböző országok programjai nemcsak témáikban, hanem felépítésükben is eltértek egymástól. A brit szekciót elsősorban egyórás előadások és kerekasztal-beszélgetések adták, míg az ausztrál programban rövidebb, esetenként párhuzamosan követhető vagy előre rögzített előadások is helyet kaptak.
A konferencia egyik legnagyobb értéke, hogy a tudományos és szakmai tudást nem választja el az emberi tapasztalattól. A kutatók és az egészségügyi szakemberek mellett közszereplők, valamint ADHD-val élő emberek is megszólaltak. Így a kutatási eredmények mögött láthatóvá váltak azok a konkrét élethelyzetek is, amelyekre a tudomány hivatkozik. Ezt a megközelítést hozta Edmund Sonuga-Barke, a King's College London kutatójának nyitóelőadása is. Előadásának középpontjában az a kérdés állt, milyen feltételekre van szükség ahhoz, hogy az ADHD-val élők ne csupán megtanuljanak együtt élni a nehézségeikkel, hanem valóban kibontakozhassanak.
A brit program egyik meghatározó témája az ellátáshoz való hozzáférés volt. Anita Thapar, a Cardiffi Egyetem professzora az NHS England ADHD-munkacsoportjának ajánlásait ismertette. Paula Sussex, Anglia közszolgálati ombudsmanja a hivatalához érkező panaszok tapasztalataiból vont le tanulságokat, míg Jessica Eccles arra irányította rá a figyelmet, hogy az oktatásból és a munka világából egyaránt kimaradó fiatalok között milyen sokan lehetnek olyanok, akik fel nem ismert ADHD-val vagy autizmussal élnek.
Az ausztrál előadások többek között a korai felismerés és támogatás jelentőségét helyezték előtérbe. Szó esett az óvodapedagógusokat segítő szakmai anyagokról, az autista kisgyermekeknél megjelenő ADHD-jellemzőkről, valamint az ausztrál ellátórendszer átalakításának lehetőségeiről is. Utóbbiak között kiemelt figyelmet kapott a háziorvosok szerepének bővítése az ADHD-ellátásban.
A konferencia nemzetközi jellege azonban jóval többet jelentett annál, hogy különböző országok szakemberei osztották meg egymással tudásukat. Lehetőséget teremtett arra is, hogy ugyanazokat a kérdéseket eltérő társadalmi és kulturális környezetben vizsgálják meg.
Az egyik kerekasztal-beszélgetésen az Egyesült Államok, a Dél-afrikai Köztársaság, Szingapúr és Japán szakemberei, valamint érintett résztvevői osztották meg tapasztalataikat. A beszélgetésből kirajzolódott, mennyire eltérő társadalmi elvárásokkal, előítéletekkel és akadályokkal találkozhatnak az ADHD-val élő nők a világ különböző részein.
Egy másik beszélgetés során hét ország – az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság és Szingapúr – ADHD-szervezeteinek vezetői hasonlították össze a diagnosztika, a felismerés és a támogatási lehetőségek helyzetét.
Japán sajátos társadalmi viszonyai külön is figyelmet kaptak. Az ottani tapasztalatok arra világítottak rá, hogy a gyermekek ADHD-val összefüggő nehézségeiért sok esetben még mindig az édesanyákat teszik felelőssé.
Az ilyen beszélgetések különösen fontos felismeréshez vezetnek: az ADHD nem ismer országhatárokat, de az, hogy valaki milyen megértéssel, elfogadással és segítséggel találkozik, nagymértékben függ attól a társadalomtól, amelyben él. Ami az egyik országban már természetes része az ellátásnak, az máshol még elérendő cél. A nemzetközi tapasztalatcsere éppen ezért nem pusztán ismeretek átadását jelenti, hanem lehetőséget arra is, hogy az országok egymás eredményeiből és nehézségeiből tanuljanak.
A konferencia szakmai értékét az is erősítette, hogy a résztvevők továbbképzési igazolást igényelhettek az ADHD UK-tól. A nemzetközi gyakorlatban ezt CPD-nek (Continuing Professional Development) nevezik. Az ADHD UK a brit CPD Certification Service tagja, a konferencia pedig e szervezet minősítésével rendelkezett. A tudásmegosztás a rendezvény lezárultával sem ért véget: a brit program előadásai a korábbi évek felvételeivel együtt továbbra is ingyenesen hozzáférhetők a szervezők YouTube-csatornáján.
A szervezők tájékoztatása szerint a konferencia működését adományok biztosítják, a rendezvény honlapján pedig nem tüntetnek fel szponzorokat. A szakmai programban ugyanakkor több piaci szereplő is bemutatkozási lehetőséget kapott.
Két húszperces előadás kifejezetten egy-egy vállalkozás megoldását ismertette: a Neuly mesterséges intelligenciára épülő, szülőket támogató platformját, illetve a Qbtech objektív ADHD-mérési rendszerét. A brit Care ADHD és Medinet Minds magánszolgáltatók, valamint a NeuroKind alkalmazásfejlesztő képviselői szintén saját szolgáltatásaik során szerzett tapasztalataikat osztották meg.
A különböző szolgáltatói megoldások megjelenése jól mutatja, hogy az ADHD-val kapcsolatos tudás és támogatás területe az egészségügyi és oktatási intézményrendszeren túl is folyamatosan bővül. A szakmai tapasztalatok és a kereskedelmi érdekeltségek megkülönböztetése ugyanakkor fontos szempont az ilyen előadások értékelésekor.
2026. október 1., csütörtök
Minden időpont brit idő szerint (BST, UTC+1) értendő; magyar idő szerint egy órával később.
13:00–22:00 — Brit szakasz — házigazda: ADHD UK, levezeti: Henry Shelford
22:00 — Az Egyesült Királyság átadja a stafétát Ausztráliának
22:00–07:30 — Ausztrál szakasz — házigazda: ADHD Australia
2026. október 2., péntek
Minden időpont brit idő szerint (BST, UTC+1) értendő; magyar idő szerint egy órával később.
00:15–07:30 — Az ausztrál szakasz folytatása — házigazda: ADHD Australia
08:00 — Ausztrália visszaadja a stafétát az Egyesült Királyságnak
08:00–17:40 — Brit szakasz — házigazda: ADHD UK, levezeti: Henry Shelford
A konferencia ausztrál szakaszának 14 előadása ingyenesen visszanézhető az ADHD Australia YouTube-csatornáján. A hivatalos visszanézős oldalon csak a brit szakasz 21 előadása szerepel, az ausztrálok csak itt érhetők el.
A konferencia 21 előadásának (mintegy 19 órányi anyag) angol nyelvű átiratait a szerző ChatGPT-vel dolgoztatta fel, és 225 gondolatba, illetve gyakorlati javaslatba rendezte. Gépi összefoglalás, nem szerkesztett szakmai beszámoló.
Beszámoló az ADHD Assist közösségi platform október 2-i konferenciabemutatójáról, amelyen a platform hat alapító tagja beszélt a tapasztalatairól.
Az előadó saját oldala azoknak, akik megnézték a konferencia-előadását. Témája: a tudományos munkakörnyezet, a túlterheltség és az ADHD összefüggései.
Az ausztrál szakasz alapgondolata: az ADHD nem csak a rendelési időpontokban van jelen, hanem otthon, az iskolában és a munkahelyen is, ezért a program arra kereste a választ, mi segít valóban az együttélésben. Az oldal előadásonként röviden összefoglalja a témákat, köztük az ADHD és az autizmus, illetve az ADHD és a trauma kapcsolatát, a vizitek közötti támogatást és az ADHD közpolitikai kérdéseit.
Amy Cheung előadásának háttéranyaga. Alapgondolata, hogy az ADHD-ellátás nem érhet véget a rendelő ajtajában: a családokat, a pedagógusokat, a munkáltatókat és a digitális eszközöket összekötő támogató hálózatra van szükség. Az oldal a cég saját képzéseit is ajánlja.