Az ADHD nehézségeit gyakran úgy értelmezzük, mintha az érintett ember működésében volna a hiba. A neurodiverzitást előtérbe helyező szemlélet ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a nehézségek egy része az ember és környezete közötti összhang hiányából fakad. Edmund Sonuga-Barke, a King's College London fejlődéslélektan-professzora azt járta körül, mi segítheti az ADHD-val élőket abban, hogy ne csupán boldoguljanak, hanem kiteljesedhessenek. Szerinte ennek alapjait már gyermekkorban megteremthetjük: fontos, hogy a gyermek megtapasztalja, képes hatni a környezetére, értékesnek tartsa önmagát, és megértéssel forduljon saját nehézségei felé. Ebben a családnak és az iskolának egyaránt szerepe van. Mindez később hozzájárulhat az önbizalomhoz, a lelki ellenálló képességhez, a találékonysághoz és ahhoz, hogy az érintettek erősségeikkel mások javára is élhessenek.