Szociális tanuláselmélet
Tento obsah zatím není ve vašem jazyce dostupný.
Definíció
A szociális tanuláselmélet arra a pszichológiai felfogásra utal, hogy az emberek viselkedésük jelentős részét mások megfigyelése és utánzása révén sajátítják el. A tanulás nem kizárólag közvetlen tapasztalatokon vagy jutalmazáson alapul, hanem társas környezetben, mások viselkedésének megfigyelésén keresztül is történik.
Részletes leírás
A szociális tanuláselmélet egyik alapvető felismerése, hogy a viselkedések nem csupán saját élményekből alakulnak ki, hanem mások viselkedésének és annak következményeinek megfigyelése révén is.
A gyermekek és felnőttek egyaránt folyamatosan figyelik környezetük szereplőit – szülőket, pedagógusokat, kortársakat –, és ezek alapján alakítják ki saját viselkedési mintáikat.
A tanulás folyamata általában több lépésből áll:
- mások viselkedésének észlelése;
- a viselkedés megjegyzése;
- a viselkedés kipróbálása;
- a következmények értékelése.
A megfigyelt személy (modell) lehet:
- szülő vagy családtag;
- pedagógus vagy más felnőtt;
- kortárs;
- médiában megjelenő szereplő.
A megfigyeléses tanulás különösen erősen működik akkor, ha a megfigyelt személy:
- érzelmileg fontos az egyén számára;
- tekintéllyel vagy státusszal rendelkezik;
- sikeresnek vagy vonzónak tűnik;
- pozitív következményekkel kapcsolódik össze a viselkedése.
Ezért a környezetben megjelenő viselkedések – akár pozitívak, akár negatívak – jelentős hatással lehetnek a tanulási folyamatokra.
Főbb elemek és technikák
-
Mások viselkedésének megfigyelése és utánzása – A viselkedési minták elsajátítása mások megfigyelése és követése révén.
-
Mások tapasztalataiból való tanulás – A személy nem saját tapasztalatból tanul, hanem mások viselkedésének következményeiből.
-
A következmények szerepe – Azok a viselkedések, amelyek pozitív következményekkel járnak, nagyobb valószínűséggel kerülnek utánzásra.
-
Önmegfigyelés és önszabályozás – A tanulás során az egyén saját viselkedését is értékeli és alakítja.
-
Társas és környezeti hatások – A tanulás mindig társas közegben zajlik, ahol a normák és elvárások befolyásolják a viselkedést.
Kapcsolódó fogalmak
Gyakorlati jelentőség
A szociális tanuláselmélet szerint a viselkedési minták jelentős része mások viselkedésének megfigyelése és utánzása révén alakul ki. Ez különösen fontos pedagógiai és segítői környezetben, ahol a felnőttek viselkedése mintaként szolgál a gyermekek számára.
A pedagógusok és segítő szakemberek szerepe ezért nemcsak a szabályok közvetítésében áll, hanem abban is, hogy saját viselkedésükkel követhető, pozitív mintát nyújtsanak.
A tudatos modellnyújtás hozzájárulhat:
- a proszociális viselkedések erősítéséhez;
- az agresszív minták csökkentéséhez;
- a konfliktuskezelési készségek fejlődéséhez;
- a biztonságos és támogató közösségi működés kialakításához.
Források / Ajánlott irodalom
- Kazdin, A. E. (2005). Parent management training: Treatment for oppositional, aggressive, and antisocial behavior in children and adolescents. Oxford University Press.
- Derella, O. J., Burke, J. D., Stepp, S. D., & Hipwell, A. E. (2020). Reciprocity in undesirable parent–child behavior? Verbal aggression, corporal punishment, and girls' oppositional defiant symptoms. Journal of Clinical Child & Adolescent Psychology, 49(3), 420–433. Forrás megnyitása
Szinopszis
A Pittsburgh Girls Study mintáján (N = 2 450) végzett longitudinális vizsgálat, amely a szülői bántalmazó nevelés és a lányok oppozíciós-kihívó zavarának (ODD) tüneteit követte 5 és 16 éves kor között, kétirányú összefüggéseket keresve. A szülői verbális agresszió és a lányok viselkedéses ODD-tünetei kölcsönösen erősítették egymást, a testi fenyítés pedig fokozta az ingerlékenységet és a dacosságot. Az ADHD-tünetek mindkét típusú szülői agresszió súlyosbodását előrejelezték, ami rávilágít a komorbiditás szerepére a nevelési konfliktusok eszkalálódásában.