A megoldásfókuszú coaching alapelvei és módszerei

A megoldásfókuszú coaching középpontjában nem egy meghatározott kérdéssor vagy technikai eszköztár áll, hanem egy sajátos szemlélet a változásról és a kliens szerepéről. A coach nem abból indul ki, hogy előbb teljes egészében meg kell értenie és elemeznie a klines problémáját ahhoz, hogy segítséget tudjon nyújtani. A figyelem inkább arra irányul, mit szeretne a kliens elérni, milyen változás jelentene számára előrelépést, milyen lehetőségek, erőforrások állnak rendelkezésére már jelenleg is, és mire lehet ezekből építeni.

Ennek fontos következménye, hogy a kliens nem passzív befogadója egy segítő által meghatározott megoldásnak. Saját életének, tapasztalatainak és körülményeinek maga a kliens a legjobb ismerője. A coach feladata ezért elsősorban egy olyan beszélgetés kialakítása, amelyben a kliens pontosabban felismerheti saját céljait, képességeit, korábbi eredményeit és lehetséges következő lépéseit.

A kívánt jövő

A megoldásfókuszú beszélgetés egyik alapvető kérdése nem az, hogy „Mi az oka ennek a problémának?”, hanem az, hogy „Mit szeretnél helyette?”

Ez egyszerű különbségnek tűnhet, valójában azonban lényegesen megváltoztatja a beszélgetés irányát. Az, hogy valaki mit nem szeretne, még nem feltétlenül határozza meg, milyen állapotot szeretne elérni. A „nem akarok ennyire stresszes lenni” például önmagában még nem írja le, hogyan nézne ki egy jobb hétköznap. A coach ezért abban segít, hogy a kívánt változás minél konkrétabban és felismerhetőbben jelenjen meg.

Miből venné észre a kliens, hogy előrelépés történt? Mit csinálna másként? Mit vennének észre rajta mások? Mi lenne más egy hétköznapi reggelen, egy munkahelyi helyzetben vagy egy nehéz beszélgetés során?

A kívánt jövő feltárásának célja az, hogy az általános vágyakhoz kapcsolódó és a kliens számára jelentőséggel bíró változások rajzolódjanak ki.

Ami már működik: erőforrások és kivételek

A problémák ritkán jelentkeznek minden pillanatban pontosan ugyanolyan erővel, intenzitással. A megoldásfókuszú megközelítés ezért különös figyelmet fordít azokra a helyzetekre, amikor a nehézség kevésbé jelentkezett, vagy nem jelentkezett, esetleg a kliens valamilyen módon már képes volt kezelni azt. Ezeket nevezzük kivételeknek.

Ha például egy fiatal azt mondja, hogy „soha nem tudok odafigyelni tanulás közben”, a beszélgetés nem feltétlenül áll meg ennél az általánosításnál. Meg lehet keresni azokat a helyzeteket, amikor mégis valamivel könnyebben ment a koncentráció. Mi volt akkor más? Hol történt ez? Mit csinált a kliens? Ki volt vele? Hogyan kezdett hozzá?

A kivétel azért fontos, mert konkrét információt adhat arról, mi az, ami már működik. Valami, ami első pillantásra teljesen új megoldásnak tűnik, részben már jelen lehet a kliens életében.

Ehhez kapcsolódik az erőforrások felismerése is. Korábbi sikerek, készségek, kapcsolatok, személyes tulajdonságok vagy akár az, ahogyan valaki eddig megbirkózott egy nehéz helyzettel - ezek mind olyan tényezők lehetnek, amelyekre a további változás építhető.

Skálázás: hol tartunk most?

A megoldásfókuszú coaching egyik legismertebb eszköze a skálakérdés. A coach például arra kérheti a klienst, hogy egy 0-tól 10-ig terjedő skálán jelölje meg, hol tart jelenleg, ha a 10 az általa kívánt állapotot jelenti.

A szám azonban önmagában nem különösebben érdekes. A skálázás valódi értékét az utána következő kérdések adják.

Miért 4, és miért nem 2? - Ez arra irányítja a figyelmet, mi az, ami már működik.

Mi kellene ahhoz, hogy 4-ről 5-re jussunk? - Ez pedig a következő elérhető változás felé fordítja a beszélgetést.

A skálázás így egyszerre segíthet láthatóvá tenni a már megtett utat és konkrétabbá tenni a következő lépést.

A változás jeleinek felismerése

A megoldásfókuszú megközelítésben a változásnak nem kell azonnal nagyléptékűnek lennie. Sokszor éppen azok a kisebb eltérések fontosak, amelyek első látásra jelentéktelennek tűnnek.

Ha valaki egy nehéz beszélgetésben egyszer már képes volt néhány másodperccel tovább nyugodt maradni, ha egy tanuló egy alkalommal önállóan kezdett hozzá egy feladathoz, vagy ha valaki egy héten egyszer már megtette azt, amit korábban folyamatosan halogatott, ezek a megoldásfókuszú beszélgetésben mind vizsgálatra érdemes változásokként jelennek meg.

A kérdés ilyenkor az: hogyan sikerült?

A már bekövetkezett kis változás ugyanis információt hordozhat arról, hogyan lehet ezt a pozitív változást, erősíteni, bővíteni.

Kis lépések

A megoldásfókuszú coaching tehát nem feltétlenül egyetlen nagy áttörést keres. Gyakran egy kisebb, konkrét és megvalósítható következő lépés meghatározása a cél.

A kis lépések jelentősége abból a felismerésből következik, hogy egy rendszerben bekövetkező változás további változásokat indíthat el. Egy apró siker új tapasztalatot teremt, amely befolyásolhatja azt, ahogyan a kliens saját lehetőségeiről gondolkodik, és alapot teremthet a következő lépéshez.

Ezért a kérdés sokszor nem az, hogy „Hogyan oldjuk meg ezt az egész problémát?”, hanem az, hogy „Mi lenne annak a legkisebb jele, hogy már jó irányba haladunk?”

Kérdések, amelyek megváltoztatják a figyelem irányát

A megoldásfókuszú coachingot gyakran jellegzetes kérdezési technikáival azonosítják. Ilyen a már említett skálázás mellett a kivételekre irányuló kérdezés vagy a csodakérdés, amelynek különböző változataiban a kliens azt képzeli el, hogy a problémája megoldódott, majd részletesen feltárja, miből venné ezt ő maga és a környeezete észre.

Ezek azonban nem önmagukban alkalmazandó „fogások”. Funkciójuk az, hogy más irányba tereljék a figyelmet: a probléma elemzésétől, magyarázatától a kívánt jövő, a lehetőségek, a már meglévő kompetenciák és a változás felismerhető jelei felé.

Ugyanezért nincs szükség arra sem, hogy minden megoldásfókuszú beszélgetésben minden ismert technika megjelenjen. A coach a kliens válaszaira épít, azokat követi, és azokból alakítja tovább a beszélgetést.

A kliens kompetenciája

Mindezek mögött a megoldásfókuszú megközelítés egyik legfontosabb alapelve húzódik meg: a kliens saját életének aktív szereplője és ismerője.

Ez nem azt jelenti, hogy minden problémát egyedül képes megoldani, vagy hogy nincs szüksége segítségre. Azt jelenti, hogy a coachingfolyamatban nem a coach feladata meghatározni, hogy a kliensnek milyen életet kellene élnie, mit kellene akarnia, vagy melyik megoldást kellene választania.

A coach segítő közreműködése elsősorban a beszélgetés vezetésében rejlik. A kliens kompetenciája pedig saját tapasztalataira, céljaira és lehetőségeire vonatkozik.

Az erre épülő együttműködés adja a megoldásfókuszú coaching egyik legfontosabb sajátosságát. A módszer nem egyszerűen „pozitívabb” kérdéseket tesz fel ugyanarról a problémáról. A figyelem tárgyát változtatja meg: azt keresi, milyen jövőt szeretne a kliens, mi van ebből már jelen az életében, és hogyan lehet abból, ami már működik, valamivel többet létrehozni.