Társas megerősítés

Tematy:

Mentálhigiéné és kapcsolatok Pedagógiai módszerek

Kategorie:

Komunikacja i umiejętności społeczne Trudności w regulacji emocjonalnej i behawioralnej Prewencja i uświadamianie

Tagi:

csoportdinamika motiváció

Ta treść nie jest jeszcze dostępna w Twoim języku.

Definíció

A társas megerősítés visszajelzés, támogatás vagy elismerés, amelyet az egyén másoktól kap, és amelynek hatására egy viselkedés, érzelmi reakció vagy társas szerep megerősödik, gyakoribbá válik vagy stabilizálódik. A megerősítés nemcsak pozitív lehet: a közösség figyelme, elismerése vagy státuszt adó viselkedései akkor is fenntarthatják vagy erősíthetik a viselkedést, ha az ártalmas vagy szabályszegő.

Részletes leírás

A társas megerősítés az egyik legfontosabb mechanizmus, amelyen keresztül az emberek tanulják, hogy mely viselkedéseik társadalmilag elfogadottak, jutalmazottak vagy éppen előnyösek a csoporton belül. Működési alapja, hogy az ember társas lény: a közösség reakciói erőteljes motivációs erővel bírnak.

A társas megerősítés formái lehetnek:

szóbeli elismerés, dicséret;
figyelem, érdeklődés, meghallgatás;
bevonás, szerepajánlás, együttműködés;
státusz és presztízs biztosítása;
nonverbális megerősítések (mosoly, bólintás, nyitott testtartás).

A megerősítés hatására az egyén:

nagyobb önbizalommal vesz részt társas helyzetekben,
szívesebben ismétli az adott viselkedést,
stabilabb kapcsolati szerepeket alakít ki,
jobban érzi magát a közösségben.

Nem minden megerősítés vezet pozitív irányba. A csoportok – különösen serdülők – gyakran káros vagy veszélyes viselkedéseket is jutalmaznak:

agresszív vagy domináns fellépésre érkező nevetés, figyelem, csodálat,
szabályszegő viselkedésért kapott elismerés vagy „menőség” státusz,
kockázatkereső viselkedés (pl. vandalizmus) közösségi megbecsülése,
szerhasználathoz kapcsolódó elfogadó vagy bátorító visszajelzések,
bűnözői csoportokban kapott identitás, lojalitás és presztízs.

Ez a dinamika magyarázza, hogy egyes fiatalok:

miért lépnek be bandákba,
miért próbálnak ki drogot,
miért vesznek részt kockázatos vagy destruktív tevékenységekben,
miért ragadnak benne toxikus kortárscsoportokban.

A viselkedést tehát nem a viselkedés belső értéke tartja fenn, hanem a csoport jutalmazó reakciói.

A tartósan hiányzó megerősítés:

csökkenti a motivációt,
fokozza a visszahúzódást,
gyengíti az önértékelést,
izolációhoz vagy társas szorongáshoz vezethet.

Főbb elemek és technikák

Pozitív, konkrét visszajelzés – A viselkedés akkor épül be, ha a segítő pontosan megfogalmazza, mit értékel („Tetszett, ahogyan türelmesen kivártad a sorod.”).
Közösségi bevonás lehetőségének biztosítása – A csoportban betöltött szerep, feladat vagy felelősség önmagában megerősítő.
Figyelem mint megerősítés – A hiteles odafordulás, meghallgatás és válaszkészség a legerősebb nonverbális megerősítések közé tartozik.
Értékalapú normák megerősítése – Azokat a viselkedéseket érdemes kiemelni, amelyek biztonságot, együttműködést és tiszteletet támogatnak.
A problémás viselkedések akaratlan megerősítésének elkerülése – A túlzott figyelem, akár negatív formában is, fenntarthatja a helytelen viselkedést. Fontos a fókusz áthelyezése a pozitív alternatívákra.
Kapcsolati biztonság megteremtése – A megerősítés akkor hatékony, ha a gyermek érzi, hogy a segítő kiszámítható, elfogadó és nem szégyeníti meg.
A negatív társas megerősítés felismerése és kezelése – A pedagógusnak vagy segítőnek tudnia kell azonosítani azokat a csoportmechanizmusokat, amelyek káros viselkedéseket jutalmaznak. A cél a normák átalakítása, alternatív szerepek és pozitív státuszlehetőségek biztosítása.
Fokozatos megerősítés – A kisebb lépések és részfolyamatok elismerése segít fenntartani a motivációt.

Kapcsolódó fogalmak

Gyakorlati jelentőség

A társas megerősítés kulcsszerepet játszik abban, hogyan fejlődnek a társas viselkedésminták. Megfelelő alkalmazása:

növeli a pozitív viselkedések gyakoriságát,
erősíti az önbizalmat és az érzelmi stabilitást,
javítja a csoportkohéziót,
mintát ad a társaknak arról, hogy mely viselkedés vált ki elismerést a közösségben.

Ugyanakkor érteni kell, hogy a társas megerősítés az egyik legerősebb tényező a kockázatos vagy ártalmas viselkedések terjedésében is. Ennek felismerése a pedagógiai és prevenciós munka alapfeltétele.

Ajánlott irodalom

Hoza, B., Mrug, S., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Bukowski, W. M., Gold, J. A., & Blachman, D. R. (2005). What aspects of peer relationships are impaired in children with attention-deficit/hyperactivity disorder? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73(3), 411–423.
Forrás megnyitása
Mrug, S., Molina, B. S., Hoza, B., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Hechtman, L., & Arnold, L. E. (2012). Peer rejection and friendships in children with attention-deficit/hyperactivity disorder: Contributions to long-term outcomes. Journal of Abnormal Child Psychology, 40(6), 1013–1026.

Szinopszis

Nyolcéves utánkövetéses vizsgálat az MTA-tanulmány 300, kombinált típusú ADHD-val élő gyermeke körében: azt elemzi, hogy a kezelés után tapasztalt kortárs-elutasítás és a kölcsönös barátság hiánya hogyan járul hozzá a hosszú távú érzelmi és viselkedéses problémákhoz. A kortárs-elutasítás a tüneteket és egyéb tényezőket kiszűrve is előre jelezte a dohányzást, a deviáns viselkedést, a szorongást és az általános funkciókárosodást. A kölcsönös barát megléte ugyanakkor nem védett meg az elutasítás negatív hatásaitól. A szerzők szerint a kortárs-elutasítás kezelése a terápiás tervezés szükséges része lehet.

Forrás megnyitása
Hoza, B. (2007). Peer functioning in children with ADHD. Ambulatory Pediatrics, 7(1, Suppl.), 101–106.
Forrás megnyitása
Mikami, A. Y. (2010). The importance of friendship for youth with attention-deficit/hyperactivity disorder. Clinical Child and Family Psychology Review, 13(2), 181–198.

Szinopszis

Áttekintő tanulmány, amely a barátságot önálló jelenségként vizsgálja az ADHD-val élő gyermekeknél és serdülőknél — megkülönböztetve a kortárselutasítástól és a szociális készségektől. Összefoglalja, mit tudunk e fiatalok közeli barátságairól, és amellett érvel, hogy a stabil, jó minőségű barátságok tompíthatják a kortárselutasítás negatív következményeit. Zárásként a közeli barátságok fejlesztését célzó beavatkozásokat ajánl önálló kezelési stratégiaként.

Forrás megnyitása
Normand, S., Schneider, B. H., Lee, M. D., Maisonneuve, M.-F., Chupetlovska-Anastasova, A., Kuehn, S. M., & Robaey, P. (2013). Continuities and changes in the friendships of children with and without ADHD: A longitudinal, observational study. Journal of Abnormal Child Psychology, 41(7), 1161–1175.
Forrás megnyitása