Tünetek és megjelenési formák

Az anorexia nervosa tünetei nem korlátozódnak az étkezésre vagy a testsúly csökkenésére. A betegség az étkezési viselkedés, a testkép és a testsúllyal kapcsolatos gondolkodás megváltozása mellett számos testi, érzelmi és társas következménnyel járhat. Gyermekek és serdülők esetében különösen fontos, hogy a betegség nem feltétlenül látványos fogyással kezdődik: figyelmeztető jel lehet az is, ha a gyermek testsúlya vagy növekedése elmarad az életkorának és korábbi fejlődési pályájának megfelelő ütemtől.

Az anorexia nervosa alapvető tünetei

A DSM-5-TR diagnosztikai rendszerében az anorexia nervosa három alapvető jellemző köré szerveződik.

Az első a táplálékbevitel olyan mértékű korlátozása, amely az életkorhoz, nemhez, fejlődési pályához és testi egészséghez viszonyítva jelentősen alacsony testsúlyhoz vezet.

A második a testsúlygyarapodástól vagy elhízástól való intenzív félelem, illetve olyan tartós viselkedés, amely akadályozza a testsúly növekedését. Ez azért fontos megkülönböztetés, mert az érintett nem minden esetben mondja ki, hogy fél a hízástól: a probléma megmutatkozhat a viselkedésében is.

A harmadik alapvető jellemző a testsúly vagy testalak megélésének zavara. A testsúly és a testalkat aránytalanul nagy szerepet kaphat az önértékelésben, illetve az érintett nem feltétlenül érzékeli saját alacsony testsúlyának és állapotának súlyosságát.

A betegség elnevezése ebből a szempontból félrevezető lehet. Az anorexia szó étvágytalanságot jelent, az anorexia nervosában azonban az étvágy – különösen a betegség korábbi szakaszaiban – nem feltétlenül szűnik meg. Az érintett sokszor éppen az éhség ellenére korlátozza tudatosan a táplálékbevitelt.

Két megjelenési forma

A DSM-5-TR az anorexia nervosa két típusát különbözteti meg. A típus meghatározása az utolsó három hónap viselkedése alapján történik: az számít, hogy ebben az időszakban előfordult-e visszatérően falásroham vagy purgáló viselkedés.

Restriktív típus

Ebben a megjelenési formában a testsúlycsökkenés elsősorban az energiabevitel korlátozásával történik. Az érintett csökkentheti az elfogyasztott étel mennyiségét, egyes élelmiszereket vagy teljes élelmiszercsoportokat elhagyhat, szigorú étkezési szabályokat alakíthat ki, böjtölhet, illetve túlzott testmozgást végezhet. Nem jellemzőek rendszeresen visszatérő falásrohamok vagy purgáló viselkedések.

Falásrohamokkal/purgálással járó típus

Ebben a megjelenési formában a táplálék korlátozása mellett visszatérően előfordulhat falásroham és/vagy purgáló viselkedés, például önhánytatás vagy hashajtók, vízhajtók nem megfelelő használata.

Fontos különbség a bulimia nervosához képest, hogy anorexia nervosa esetén a diagnosztikai kép része a jelentősen alacsony testsúly. A két betegség egyes viselkedéses tünetei tehát hasonlíthatnak egymásra, de nem azonos diagnózisokról van szó.

Az étkezéshez és testsúlyhoz kapcsolódó jelek

A betegség előrehaladtával az étkezés és a testsúly egyre nagyobb teret foglalhat el az érintett gondolkodásában és mindennapi életében. Gyakori lehet az ételek összetételével, kalóriatartalmával vagy a testsúllyal való fokozott foglalkozás.

Az étkezési viselkedés is megváltozhat. Előfordulhat az adagok fokozatos csökkentése, bizonyos ételek kerülése, az étkezések kihagyása vagy különböző merev étkezési szabályok kialakítása. Az érintett rejtegetheti vagy kidobhatja az ételt, miközben akár különösen sokat foglalkozhat receptekkel, főzéssel vagy mások étkezésével.

A testsúly ellenőrzése szintén központi jelentőségűvé válhat. Gyakori lehet a mérlegelés, a test egyes részeinek ismételt vizsgálata vagy összehasonlítása, illetve ennek ellenkezője, a test vagy a mérleg teljes kerülése. A súlygyarapodás már kis mértékben is jelentős szorongást válthat ki.

A testmozgás is elveszítheti eredeti, örömszerző vagy egészségmegőrző funkcióját. Az érintett kényszeresen vagy túlzott mértékben mozoghat, akár fáradtság, sérülés vagy rossz fizikai állapot ellenére is, ha a mozgást a testsúly szabályozásának eszközeként használja.

Testi tünetek

A tartós energia- és tápanyaghiány az egész szervezet működésére hatással lehet. A tünetek súlyossága és kombinációja egyénenként eltérő, de az anorexia nervosa több szervrendszert érintő testi következményekkel járhat.

Megjelenhet többek között:

• jelentős testsúlycsökkenés vagy gyermekeknél a megfelelő súlygyarapodás és növekedés elmaradása;
• fáradtság, gyengeség és csökkent fizikai teljesítőképesség;
• fázékonyság és alacsonyabb testhőmérséklet;
• alacsony vérnyomás és lassú szívverés;
• szédülés;
• emésztőrendszeri panaszok, például puffadás, hasi diszkomfort vagy székrekedés;
• izomtömeg és testzsír csökkenése;
• a bőr és a haj változásai, egyes esetekben finom, pihés szőrzet – lanugo – megjelenése;
• hormonális és menstruációs zavarok.

Gyermek- és serdülőkorban a tartós energiahiány a növekedést és a pubertás folyamatát is befolyásolhatja, ezért ebben az életkorban nem elegendő kizárólag az aktuális testsúlyt vizsgálni: a növekedési és fejlődési pálya változása is fontos információ.

Az anorexia nervosa súlyos testi állapotot is előidézhet. Szív-érrendszeri és elektrolit-eltérések alakulhatnak ki, ezért az állapot orvosi felmérést és szükség esetén rendszeres testi monitorozást is igényel.

Pszichés, viselkedéses és társas változások

Az anorexia nervosa nem kizárólag étkezési probléma. Az étel, a testsúly és a testalak körüli gondolatok egyre inkább meghatározhatják az érintett mindennapjait, és más tevékenységeket, kapcsolatokat is háttérbe szoríthatnak.

Szorongás és depresszív tünetek gyakran társulhatnak a betegséghez. Megváltozhat a fiatal hangulata és társas viselkedése, visszahúzódóbbá válhat, különösen kerülheti azokat a helyzeteket, amelyek étkezéssel járnak. A családi étkezések, baráti találkozók, ünnepek vagy iskolai programok ezért fokozatosan konfliktus- vagy szorongásforrássá válhatnak.

Az állapot súlyosságának felismerése is nehéz lehet. Az érintett nem feltétlenül érzékeli saját fogyását vagy annak egészségügyi következményeit ugyanúgy, mint a környezete, ezért előfordulhat, hogy nem tartja szükségesnek a segítséget.

Mit láthat ebből a pedagógus?

Iskolai környezetben a pedagógus természetesen nem az anorexia diagnosztikai kritériumait vizsgálja. Ugyanakkor észlelhet olyan tartós vagy egymással összefüggő változásokat, amelyek miatt érdemes odafigyelni a gyermek állapotára.

Feltűnhet például, hogy a tanuló rendszeresen kihagyja az étkezéseket, kerüli azokat a közösségi helyzeteket, amelyekben enni kell, vagy egyre merevebben foglalkozik az ételekkel, a testsúllyal és a testmozgással. Megváltozhat a fizikai terhelhetősége, gyakrabban lehet fáradt, fázós vagy rosszul lehet. Változhat a társas viselkedése, visszahúzódhat a közösségtől, miközben a korábban megszokott működéséhez képest más, egymással összefüggő változások is megjelenhetnek.

Egyetlen ilyen jel önmagában nem bizonyít anorexia nervosát. A fogyásnak, étvágyváltozásnak, fáradtságnak vagy visszahúzódásnak számos más testi és pszichés oka lehet. A pedagógus feladata ezért nem a diagnózis felállítása, hanem a változások észlelése és – ha azok tartósak, halmozódnak vagy aggodalomra adnak okot – a megfelelő segítség kezdeményezése.

Ez különösen fontos gyermekeknél és serdülőknél, mert az evészavar felismerését nem szabad egyetlen mutatóhoz, például egy adott testsúlyhoz vagy BMI-értékhez kötni. A korábbi fejlődési pálya, a fogyás üteme, a testi állapot, az étkezési és testsúlyszabályozó viselkedés, valamint a pszichés és társas működés változásai együttesen adhatnak okot arra, hogy szakember vizsgálja meg a helyzetet.