Társas megerősítés
Овај садржај још није доступан на вашем језику.
Definíció
A társas megerősítés visszajelzés, támogatás vagy elismerés, amelyet az egyén másoktól kap, és amelynek hatására egy viselkedés, érzelmi reakció vagy társas szerep megerősödik, gyakoribbá válik vagy stabilizálódik. A megerősítés nemcsak pozitív lehet: a közösség figyelme, elismerése vagy státuszt adó viselkedései akkor is fenntarthatják vagy erősíthetik a viselkedést, ha az ártalmas vagy szabályszegő.
Részletes leírás
A társas megerősítés az egyik legfontosabb mechanizmus, amelyen keresztül az emberek tanulják, hogy mely viselkedéseik társadalmilag elfogadottak, jutalmazottak vagy éppen előnyösek a csoporton belül. Működési alapja, hogy az ember társas lény: a közösség reakciói erőteljes motivációs erővel bírnak.
A társas megerősítés formái lehetnek:
- szóbeli elismerés, dicséret;
- figyelem, érdeklődés, meghallgatás;
- bevonás, szerepajánlás, együttműködés;
- státusz és presztízs biztosítása;
- nonverbális megerősítések (mosoly, bólintás, nyitott testtartás).
A megerősítés hatására az egyén:
- nagyobb önbizalommal vesz részt társas helyzetekben,
- szívesebben ismétli az adott viselkedést,
- stabilabb kapcsolati szerepeket alakít ki,
- jobban érzi magát a közösségben.
Nem minden megerősítés vezet pozitív irányba. A csoportok – különösen serdülők – gyakran káros vagy veszélyes viselkedéseket is jutalmaznak:
- agresszív vagy domináns fellépésre érkező nevetés, figyelem, csodálat,
- szabályszegő viselkedésért kapott elismerés vagy „menőség” státusz,
- kockázatkereső viselkedés (pl. vandalizmus) közösségi megbecsülése,
- szerhasználathoz kapcsolódó elfogadó vagy bátorító visszajelzések,
- bűnözői csoportokban kapott identitás, lojalitás és presztízs.
Ez a dinamika magyarázza, hogy egyes fiatalok:
- miért lépnek be bandákba,
- miért próbálnak ki drogot,
- miért vesznek részt kockázatos vagy destruktív tevékenységekben,
- miért ragadnak benne toxikus kortárscsoportokban.
A viselkedést tehát nem a viselkedés belső értéke tartja fenn, hanem a csoport jutalmazó reakciói.
A tartósan hiányzó megerősítés:
- csökkenti a motivációt,
- fokozza a visszahúzódást,
- gyengíti az önértékelést,
- izolációhoz vagy társas szorongáshoz vezethet.
Főbb elemek és technikák
-
Pozitív, konkrét visszajelzés – A viselkedés akkor épül be, ha a segítő pontosan megfogalmazza, mit értékel („Tetszett, ahogyan türelmesen kivártad a sorod.”).
-
Közösségi bevonás lehetőségének biztosítása – A csoportban betöltött szerep, feladat vagy felelősség önmagában megerősítő.
-
Figyelem mint megerősítés – A hiteles odafordulás, meghallgatás és válaszkészség a legerősebb nonverbális megerősítések közé tartozik.
-
Értékalapú normák megerősítése – Azokat a viselkedéseket érdemes kiemelni, amelyek biztonságot, együttműködést és tiszteletet támogatnak.
-
A problémás viselkedések akaratlan megerősítésének elkerülése – A túlzott figyelem, akár negatív formában is, fenntarthatja a helytelen viselkedést. Fontos a fókusz áthelyezése a pozitív alternatívákra.
-
Kapcsolati biztonság megteremtése – A megerősítés akkor hatékony, ha a gyermek érzi, hogy a segítő kiszámítható, elfogadó és nem szégyeníti meg.
-
A negatív társas megerősítés felismerése és kezelése – A pedagógusnak vagy segítőnek tudnia kell azonosítani azokat a csoportmechanizmusokat, amelyek káros viselkedéseket jutalmaznak. A cél a normák átalakítása, alternatív szerepek és pozitív státuszlehetőségek biztosítása.
-
Fokozatos megerősítés – A kisebb lépések és részfolyamatok elismerése segít fenntartani a motivációt.
Kapcsolódó fogalmak
Gyakorlati jelentőség
A társas megerősítés kulcsszerepet játszik abban, hogyan fejlődnek a társas viselkedésminták. Megfelelő alkalmazása:
- növeli a pozitív viselkedések gyakoriságát,
- erősíti az önbizalmat és az érzelmi stabilitást,
- javítja a csoportkohéziót,
- mintát ad a társaknak arról, hogy mely viselkedés vált ki elismerést a közösségben.
Ugyanakkor érteni kell, hogy a társas megerősítés az egyik legerősebb tényező a kockázatos vagy ártalmas viselkedések terjedésében is. Ennek felismerése a pedagógiai és prevenciós munka alapfeltétele.
Források / Ajánlott irodalom
- Hoza, B., Mrug, S., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Bukowski, W. M., Gold, J. A., & Blachman, D. R. (2005). What aspects of peer relationships are impaired in children with attention-deficit/hyperactivity disorder? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 73(3), 411–423.
- Mrug, S., Molina, B. S., Hoza, B., Gerdes, A. C., Hinshaw, S. P., Hechtman, L., & Arnold, L. E. (2012). Peer rejection and friendships in children with attention-deficit/hyperactivity disorder: Contributions to long-term outcomes. Journal of Abnormal Child Psychology, 40(6), 1013–1026. Forrás megnyitása
Szinopszis
Nyolcéves utánkövetéses vizsgálat az MTA-tanulmány 300, kombinált típusú ADHD-val élő gyermeke körében: azt elemzi, hogy a kezelés után tapasztalt kortárs-elutasítás és a kölcsönös barátság hiánya hogyan járul hozzá a hosszú távú érzelmi és viselkedéses problémákhoz. A kortárs-elutasítás a tüneteket és egyéb tényezőket kiszűrve is előre jelezte a dohányzást, a deviáns viselkedést, a szorongást és az általános funkciókárosodást. A kölcsönös barát megléte ugyanakkor nem védett meg az elutasítás negatív hatásaitól. A szerzők szerint a kortárs-elutasítás kezelése a terápiás tervezés szükséges része lehet. - Hoza, B. (2007). Peer functioning in children with ADHD. Ambulatory Pediatrics, 7(1, Suppl.), 101–106.
- Mikami, A. Y. (2010). The importance of friendship for youth with attention-deficit/hyperactivity disorder. Clinical Child and Family Psychology Review, 13(2), 181–198. Forrás megnyitása
Szinopszis
Áttekintő tanulmány, amely a barátságot önálló jelenségként vizsgálja az ADHD-val élő gyermekeknél és serdülőknél — megkülönböztetve a kortárselutasítástól és a szociális készségektől. Összefoglalja, mit tudunk e fiatalok közeli barátságairól, és amellett érvel, hogy a stabil, jó minőségű barátságok tompíthatják a kortárselutasítás negatív következményeit. Zárásként a közeli barátságok fejlesztését célzó beavatkozásokat ajánl önálló kezelési stratégiaként. - Normand, S., Schneider, B. H., Lee, M. D., Maisonneuve, M.-F., Chupetlovska-Anastasova, A., Kuehn, S. M., & Robaey, P. (2013). Continuities and changes in the friendships of children with and without ADHD: A longitudinal, observational study. Journal of Abnormal Child Psychology, 41(7), 1161–1175.