DSM-III
Tento obsah zatím není ve vašem jazyce dostupný.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1980-ban adta ki a DSM-III kézikönyvet (a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders harmadik kiadása), amely radikálisan új megközelítést alkalmazott a mentális zavarok diagnosztikájában a DSM-II kötetéhez képest és bevezetett egy új diagnosztikai kategóriát, amely az Attention-Deficit Disorder (ADD) – Figyelemhiányos zavar elnevezést kapta. Ez volt az első alkalom, hogy a figyelemzavart önálló kórképként ismerték el, nem csak a hiperaktivitás kísérőjelenségeként.
A DSM-III az ADD két diagnosztikai altípusát különböztette meg:
-
ADD hiperaktivitással
- A gyermek figyelemzavaros, de hiperaktív és impulzív viselkedést is mutat.
- Jellemző tünetek: állandó mozgás, türelmetlenség, impulzivitás, szabálykerülés.
-
ADD hiperaktivitás nélkül
- A gyermek főként figyelemproblémákkal küzd, motoros nyugtalanság nélkül.
- Jellemző tünetek: szétszórtság, feledékenység, lassú munkatempó, elkalandozó figyelem.
- Ez az altípus különösen gyakori lányoknál, akik korábban gyakran „észrevétlenek” maradtak.
További újítások a DSM-III-ban:
- Objektívebb kritériumok: Minimum 6 hónapja fennálló tünetek, legalább 7 éves kor előtti kezdet.
- Funkcionális károsodás követelménye: A tüneteknek a gyermek életének több területén (iskola, otthon, társas kapcsolatok) is zavart kell okozniuk.
- Differenciáldiagnózis hangsúlya: El kell különíteni más fejlődési zavaroktól, tanulási nehézségektől, szorongástól.
A DSM-III megjelenése is mérföldkőnek számított az ADHD-diagnosztikában, hiszen ekkor ismerték el először, hogy a figyelemhiány önmagában is jelentős és kezelendő probléma lehet. Ugyanakkor finomították a tünetek megközelítését is: nemcsak a hiperaktív gyerekeket vették be a diagnózisba, hanem azokat is, akik „csendesen szenvedtek” a figyelemzavar miatt – különösen sok lány és introvertált fiú került így látótérbe. A DSM-III ugyanakkor megágyazott a későbbi ADHD-fogalomnak is: a hiperaktivitás és a figyelemzavar kettéválasztása lehetővé tette a későbbi diagnosztikai modellek (DSM-IV, DSM-5) számára három altípus kialakítását.