Párkapcsolati erőszak
Ovaj sadržaj još nije dostupan na vašem jeziku.
A párkapcsolati erőszak dinamikája kifejezetten komplex és talán a felek közötti kapcsolat minősége és jellege itt fontosabb is, mint külön-külön a két fél személyiségvonásai.
A párkapcsolati erőszakot átélt egyének – férfiak és nők egyaránt – a szégyen és megalázottság élményével érkeznek a segítségkérésbe. A megélt érzelmek akár évtizedekig megakaszthatják a segítségkérés folyamatát. Az értéktelenség, magány, reményvesztettség élménye azt eredményezheti, hogy a bántalmazás folyományaként önálló életre képtelennek gondolja magát az áldozat. Az áldozat általában komplex lelki traumát él meg a bántalmazás következtében, és az ehhez kapcsolódó képzetek számára akár „24 órában”, a legkülönfélébb tudati és érzelmi tartalmak formájában jelen lehetnek.
A párkapcsolati erőszak során éppen a bántalmazás dinamikájából fakadóan, az agresszornak érdeke birtokolni az áldozatot, melyet leginkább úgy érhet el, ha az áldozat személyiségét, önbizalmát, önértékelését és identitásrészeit gyengíti, leépíti. Emellett az áldozatot izolálja a potenciális segítőktől, így maga az agresszor marad az áldozat számára az egyetlen emberi, vagy az egyetlen intim kapcsolat. Igen gyakran évtizedek telnek el – főként, ha az áldozatnak és bántalmazójának közös gyermekeik is vannak, vagy egzisztenciálisan egymástól valamilyen függő viszonyban állnak –, mire az áldozat félszegen, de valahogy segítséget kér. Szintén nem ritka, amikor a külvilág számára hosszú ideig nem érzékelhető módon zajlik a bántalmazás, főleg akkor, ha a bántalmazásnak nincs fizikai nyoma, vagy az a nyilvánosság számára nem látható. A bántalmazás sok esetben olyan formában valósul meg, mint az elszigetelés, becsmérlés, megalázás, melyek hatására maga az áldozat is elhiszi értéktelenségét, vagy hogy ő maga az oka a bántalmazás megjelenésének és folytatódásának.