Habituáció
Ovaj sadržaj još nije dostupan na vašem jeziku.
Definíció
A habituáció az idegrendszer egyik alapvető alkalmazkodási folyamata, amelynek során egy ismétlődő, újra és újra megjelenő, de veszélytelen ingerre adott válasz fokozatosan csökken. Egyszerűen fogalmazva: az agy megtanulja, hogy az adott inger nem fontos, ezért egy idő után kevésbé reagál rá.
Részletes leírás
A habituáció a tanulás egyik legegyszerűbb formája. Nem tudatos döntésről van szó, hanem automatikus idegrendszeri folyamatról. Akkor jelenik meg, amikor egy inger ismétlődik, de nem jár következménnyel, veszéllyel vagy jutalommal.
Például ha valaki egy zajos teremben ül, eleinte minden apró hang zavaró lehet. Egy idő után azonban az agy „háttérbe tolja” ezeket az ingereket, és a személy már kevésbé figyel rájuk. Ez a habituáció.
A habituáció segíti az embert abban, hogy ne terhelje túl az idegrendszerét minden apró inger feldolgozásával. Enélkül a környezet állandó hangjai, fényviszonyai, mozgásai vagy érintési ingerei folyamatosan elvonnák a figyelmet.
A folyamat különösen fontos a figyelem, az önszabályozás és a tanulás szempontjából. Ha a gyermek képes habituálódni a jelentéktelen ingerekhez, könnyebben tud a valóban fontos feladatra koncentrálni.
ADHD esetén gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek nehezebben szűri ki a környezeti ingereket. Olyan hangokra, mozgásokra vagy vizuális részletekre is reagálhat, amelyeket más gyermekek már figyelmen kívül hagynak. Ez nem szándékos figyelmetlenség, hanem az ingerfeldolgozás és figyelmi szabályozás sajátossága.
Főbb elemek és technikák
-
Ismétlődő inger – A habituációhoz szükséges, hogy az inger többször, hasonló módon jelenjen meg. Ilyen lehet például egy háttérzaj, fény, mozgás vagy ismétlődő érintési inger.
-
Veszélytelenség felismerése – Az idegrendszer akkor csökkenti a válaszreakciót, ha az inger nem jár veszéllyel vagy fontos következménnyel.
-
Válaszcsökkenés – Az ingerre adott reakció fokozatosan gyengül. A gyermek kevésbé fordul oda, kevésbé zavaródik meg, vagy gyorsabban visszatér a feladathoz.
-
Figyelmi teher csökkenése – A habituáció segíti, hogy az agy ne dolgozzon fel minden apró ingert azonos jelentőségűként. Ez támogatja a tartós figyelmet és a tanulási helyzetekben való részvételt.
-
Pedagógiai támogatás – A pedagógus segítheti a habituációt kiszámítható környezettel, ismétlődő rutinokkal, csökkentett ingerterheléssel és világos szabályokkal.
Kapcsolódó fogalmak
- Figyelemszabályozási nehézség ADHD esetén
- Tartós figyelem nehézsége
- Kognitív túlterhelés ADHD esetén
- Végrehajtó működés ADHD esetén
- Önszabályozás
- Hiperarousal
Gyakorlati jelentőség
A habituáció ismerete fontos a pedagógusok és segítő szakemberek számára, mert segít megérteni, miért zavarhatnak egyes gyermekeket olyan ingerek, amelyeket mások könnyen figyelmen kívül hagynak.
Segít:
- felismerni az ingerérzékenység és figyelmi terhelés jeleit;
- különbséget tenni szándékos rendetlenkedés és idegrendszeri túlterheltség jelei között;
- csökkenteni a felesleges környezeti ingereket;
- kiszámíthatóbb tanulási környezetet kialakítani;
- támogatni az ADHD-val vagy szenzoros érzékenységgel élő gyermekeket.
A habituáció pedagógiai szempontból azért lényeges, mert a tanulási helyzetek sikeressége nemcsak a gyermek motivációján múlik, hanem azon is, hogy az idegrendszere mennyire tudja kiszűrni a háttéringereket.
Források / Ajánlott irodalom
- Thompson, R. F., & Spencer, W. A. (1966). Habituation: A model phenomenon for the study of neuronal substrates of behavior. Psychological Review, 73(1), 16-43. https://doi.org/10.1037/h0022681
- Groves, P. M., & Thompson, R. F. (1970). Habituation: A dual-process theory. Psychological Review, 77(5), 419-450. https://doi.org/10.1037/h0029810
- Rankin, C. H., Abrams, T., Barry, R. J., Bhatnagar, S., Clayton, D. F., Colombo, J., Coppola, G., Geyer, M. A., Glanzman, D. L., Marsland, S., McSweeney, F. K., Wilson, D. A., Wu, C., & Thompson, R. F. (2009). Habituation revisited: An updated and revised description of the behavioral characteristics of habituation. Neurobiology of Learning and Memory, 92(2), 135-138. https://doi.org/10.1016/j.nlm.2008.09.012 Forrás megnyitása
Szinopszis
A habituáció viselkedéses jellemzőinek frissített és átdolgozott leírása. A legtöbbet idézett korábbi leírások közel 40 éves tanulmányokból származnak; 2007-ben a habituációt különböző fajokban és paradigmákban kutató szerzők összeültek, hogy átgondolják és pontosítsák e jellemzőket. A jelen áttekintés e megbeszélések fényében értékeli újra a habituáció ismérveit: néhány jellemzőt lényegesen módosítottak — főként új információ hozzáadásával és a leírás bővítésével, nem az eredeti állítás megváltoztatásával —, és egy új, a hosszú távú habituációhoz kapcsolódó jellemzőt is hozzáadtak. A cikk korszerű összefoglalót nyújt az ingerismétléssel foglalkozó kutatók számára. - Sokolov, E. N. (1963). Higher Nervous Functions: The Orienting Reflex. Annual Review of Physiology, 25(1), 545-580. https://doi.org/10.1146/annurev.ph.25.030163.002553
- Colombo, J., & Mitchell, D. W. (2009). Infant visual habituation. Neurobiology of Learning and Memory, 92(2), 225-234. https://doi.org/10.1016/j.nlm.2008.06.002 Forrás megnyitása
Szinopszis
Áttekintés a vizuális habituáció módszerének alkalmazásáról a csecsemőkori megismerés és tanulás kutatásában. A cikk nyomon követi a technika történetét, mögöttes elméletét és a mérés eljárási változatait, majd áttekinti a habituációhoz feltehetően hozzájáruló kognitív folyamatokat, a fejlődési menetet és a hosszú távú bejóslást vizsgáló kutatásokat, valamint a jelenség matematikai-kvantitatív modellezésére tett kísérleteket. A szerzők zárásként amellett érvelnek, hogy a habituációt önmagában — a csecsemői tanulás érvényes mértékeként — érdemes vizsgálni, nem pusculán a megkülönböztetést és felismerést tesztelő eljárások előkészítő technikájaként kezelni. - McDiarmid, T. A., Bernardos, A. C., & Rankin, C. H. (2017). Habituation is altered in neuropsychiatric disorders—A comprehensive review with recommendations for experimental design and analysis. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 80, 286-305. https://doi.org/10.1016/j.neubiorev.2017.05.028 Forrás megnyitása
Szinopszis
Átfogó áttekintés arról, hogy a tanulás legegyszerűbb formája, a habituáció megváltozik számos neuropszichiátriai zavarban — autizmus spektrum zavar (ASD), törékeny X-szindróma, szkizofrénia, Parkinson- és Huntington-kór, ADHD, Tourette-szindróma és migrén. A szerzők elsőként foglalják össze, mit tudunk e nem-asszociatív tanulás eltéréseiről az egyes zavarokban; több zavarnál a kóros habituáció a tünetek súlyosságát jelzi előre, kiemelve klinikai jelentőségét. A cikk a tanuláselmélet keretében tárgyalja, hogyan kapcsolódhat a kóros habituáció a betegséghez okként, tünetként vagy terápiás célpontként, és iránymutatást ad a habituációs kísérletek tervezéséhez és elemzéséhez.