DSM-II

Acest conținut nu este încă disponibil în limba dumneavoastră.

Az ADHD diagnosztizálásában a következő mérföldkő az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által 1968-ban kiadott DSM-II kézikönyv (a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders második kiadása) volt. Itt érdemes néhány mondat erejéig kitérnünk a DSM jelentőségére. A DSM mára a világ egyik legmeghatározóbb pszichiátriai klasszifikációs rendszere lett. Első kiadását 1952-ben publikálták, eredetileg az amerikai hadsereg és a Veterans Administration által használt kategóriarendszerek alapján. A DSM célja az volt, hogy egységes és standardizált leírásokat nyújtson a mentális zavarokról, elősegítve ezzel a kutatások összehasonlíthatóságát, az epidemiológiai adatgyűjtést, valamint a klinikai gyakorlat egységesítését. A DSM folyamatos módszertani fejlődésében az 1980-ban megjelent DSM-III jelentette a fordulópontot: ez szakított a pszichoanalitikus fogalomhasználattal, és bevezette a tünetalapú, operacionalizált diagnosztikai kritériumokat, amelyek nagymértékben elősegítették a nemzetközi elfogadottságát. Azóta a DSM nemcsak Észak-Amerikában, hanem világszerte meghatározóvá vált a pszichiátriai diagnózisok kialakításában, különösen a kutatásorientált, bizonyítékokon alapuló orvoslás és gyógyszeres terápiák szempontjából. Bár léteznek alternatív klasszifikációs rendszerek – például a WHO által kiadott BNO (ICD) –, a DSM diagnosztikai nyelve az elmúlt évtizedekben globális referenciává vált a pszichiátriai kutatásokban, klinikai vizsgálatokban és terápiás gyakorlatokban egyaránt.

Visszatérve az ADHD diagnózisának történetéhez: a DSM-II kézikönyvben jelent meg először diagnosztikai entitásként egy olyan zavar, amelyet ma az ADHD előzményének tekintünk. A zavar elnevezése „Hyperkinetic Reaction of Childhood” volt – magyarul: gyermekkori hiperkinetikus reakció. Ezzel először került be az Amerikai Pszichiátriai Társaság hivatalos rendszerébe a gyermekkori hiperaktivitás és impulzivitás diagnosztikai kategóriája. Bár a fogalom még nem fedte le a teljes ADHD-spektrumot, és figyelemhiányt nem tartalmazott hangsúlyosan, megalapozta a későbbi – pontosabb és átfogóbb – ADHD-fogalom kialakulását.