Az ADHD prevalenciája gyermekek körében

Acest conținut nu este încă disponibil în limba dumneavoastră.

Számos nemzetközi vizsgálat igyekezett megbecsülni, hogy a gyermekek hány százaléka érintett ADHD-val világszerte. Globális szinten a gyermek- és serdülőkorúak 5–7%-a felel meg az ADHD diagnosztikus kritériumainak, a pontos érték a vizsgálati módszertől függően változik. Egy 2007-es metaanalízis 5,29%-os átlagos prevalenciát állapított meg világszerte a 18 év alatti populációban. Egy későbbi, 175 tanulmányt összegző átfogó elemzés hasonló nagyságrendet talált: az ADHD átlagos prevalenciája gyermekeknél ~7,2% (95% CI: 6,7–7,8%). Figyelemre méltó, hogy ez az elemzés nem talált szignifikáns különbséget a DSM-III, DSM-III-R és DSM-IV diagnosztikai kritériumokkal mért arányok között – tehát a diagnosztikai kézikönyvek módosításai önmagukban nem növelték meg drasztikusan a prevalenciát.

Az is kimutatható azonban, hogy földrajzi különbségek adódnak attól függően, hol végzik a vizsgálatot. Észak-Amerikában (különösen az Egyesült Államokban) a felmérések általában magasabb arányt jeleznek, míg Európában valamivel alacsonyabbat. Ennek oka egyrészt a diagnosztikus kultúra különbsége (Észak-Amerikában korábban és gyakrabban diagnosztizálták az ADHD-t, míg Európában konzervatívabbak voltak), másrészt a 2000-es évek előtt Európában sokszor az ICD-10 hiperkinetikus zavar kategóriáját használták, ami szűkebb. Például az ICD-10 hiperkinetikus zavar kategória becslései csak ~1–2%-os arányt adtak a gyermekekre, szemben a DSM-alapú ~5% feletti értékekkel.

Időbeli trendek: A 20. század második felében a gyermekek ADHD diagnózisa egyre gyakoribbá vált. Az USA-ban, mint említettük, az 1970-es évek ~1%-os arányáról az 1990-es évekre 5% körülire nőtt a diagnosztizált gyermekek aránya. A 2000-es évek elejére (2007 körül) ~7–8%-ra emelkedett, és a 2010-es évek végére meghaladta a 10%-ot. Más országokban is emelkedést figyeltek meg, de a kiinduló arányok és a növekedés mértéke eltérő volt. Például Kanadában, Ausztráliában és egyes nyugat-európai országokban a 2000-es évekre 5–7% közötti gyermek ADHD-prevalenciát jelentettek, míg egyes ázsiai és közel-keleti országokban a 2000-es évek elején még jóval alacsonyabb, 1–3% közötti arányokat regisztráltak, részben az aluldiagnosztizálás miatt. A 2010-es évekre világszerte nőtt a diagnózisok száma a gyermekeknél, ami azonban sok esetben a jobb felismerésnek és nem feltétlenül a rendellenesség gyakoribbá válásával függ össze.

Az alábbi táblázat néhány országban, illetve régióban mutatja a gyermekek körében mért ADHD-prevalenciát a legfrissebb adatok alapján:

Az ADHD diagnózis prevalenciája gyermekeknél – nemzetközi kitekintés (válogatott adatok):

Ország / Régió	Gyermek ADHD-prevalencia (legfrissebb adatok)
Egyesült Államok	~10–11% (2016–2022 között, 3–17 évesek). Az USA-ban a legmagasabbak között van a diagnosztizálási arány a világon.
Európa (átlag)	~5% (becsült érték DSM kritériumok alapján). Európában az arány valamivel alacsonyabb, pl. egy metaanalízis szerint Európában szignifikánsan alacsonyabb az ADHD prevalencia, mint Észak-Amerikában.
Kína (Kelet-Ázsia)	~6,3% (metaanalízis a kínai nyelvterületeken). A Kínában, Hongkongban és Tajvanon végzett 67 vizsgálat összesített adatai szerint a 6–18 évesek ~6,3%-a ADHD-s.
India (Dél-Ázsia)	~7,1% (becsült országos átlag). Egy indiai áttekintés szerint a gyermekek 7,1%-a érintett, bár az egyes vizsgálatok eredményei nagyon tág határok között mozognak (1,3%–28,9% között a módszertantól függően).
Afrikai országok	~7,5% (átlagos prevalencia Afrikában). Egy 2020-as metaanalízis szerint az afrikai gyerekek 7,47%-a ADHD-s, bár itt is jellemző a fiúk magasabb aránya (nagyjából 2:1 arány a nemek között).
Egyes arab országok	~7,8–11% (Arab iskolások, 6–12 év) – pl. a Közel-Keleten végzett vizsgálatok 7,8–11,1% közötti arányt találtak. (Megjegyzés: fiúk aránya itt is magasabb, és a módszertani különbségek befolyásolják az értékeket.)
Lengyelország	~0,3% (nagyon alacsony diagnózisarány). Egy WHO felmérés (2017-ig bezárólag) szerint a 4–17 évesek között Lengyelországban mindössze ~0,3% kapott ADHD diagnózist – ami főként az aluldiagnosztizálást és a szigorúbb diagnosztikai kritériumokat tükrözi.
Irak	~0,1% (legalacsonyabb arányok egyike). A WHO adatai alapján az iraki gyermekek körében alig fordul elő hivatalos ADHD diagnózis, ami valószínűleg az ellátórendszer és a felismerés hiányosságaira utal.

Az adatok látványosan szemléltetik, hogy míg az epidemiológiai kutatások szerint az ADHD valódi előfordulási aránya hasonló nagyságrendű lehet a legtöbb országban, addig a diagnosztizált esetek aránya nagyban függ attól, hogy az adott országban mennyire ismert és elismert az ADHD, illetve, hogy a diagnózis felállításához milyen kritériumokat alkalmaznak. Az Egyesült Államokban például a magas szám részben annak köszönhető, hogy a szülők és pedagógusok körében is nagy a tudatosság az ADHD-val kapcsolatban és viszonylag könnyen hozzáférhető a diagnosztika. Ezzel szemben néhány országban – főleg, ahol a mentális zavarokkal kapcsolatos stigmatizáció erősebb, vagy a gyermekpszichiátriai ellátás kevésbé fejlett – sok ADHD-s gyermek diagnózis nélkül maradhat, ami alacsony hivatalos prevalencia-értékeket eredményez a statisztikákban.

Számos adatelemzésre épülő kutatás jutott arra a feltételezésre, hogy ha ugyanazokat a standard módszereket alkalmazzuk, az ADHD előfordulása hasonló lehet a különböző populációkban. Egy szakértői konszenzus szerint az ADHD nem csupán „amerikai jelenség”, hanem a világ minden részén létező neurovegetatív rendellenesség – az 5% körüli globális prevalencia becslés azt támasztja alá, hogy az ADHD univerzális jelenség, és az eltérések főként a diagnosztikai aktivitásból és nem a zavar valódi gyakoriságából adódnak.