Mikor merül fel a szakemberhez irányítás igénye?

Ta vsebina še ni na voljo v vašem jeziku.

„A megfigyelés lehet pedagógusi feladat. A diagnózis nem.” – ezzel indíthatjuk az alfejezetet. Egy pedagógus sok mindent lát: viselkedési változásokat, tanulási nehézségeket, társas kapcsolati zavarokat. De fontos tudni, hogy a pedagógiai hatáskörnek is vannak keretei. A pedagógus nem az utolsó láncszem – hanem az első megfigyelő. Amikor egy gyermek nehézségei tartósak, súlyosbodnak, vagy nem reagálnak a szokásos pedagógiai eszközökre, akkor szakember bevonása szükséges – a gyermek érdekében.

Viselkedési szinten:

• A viselkedés tartósan, több területen zavaró (pl. órán, udvaron, szabadidőben is)

• A gyerek agresszív, destruktív módon reagál másokra vagy az őt érő ingerekre.

• Szélsőséges érzelmi reakciók (dühkitörések, bezárkózás, sírásrohamok) ismétlődnek

• A viselkedés nem változik a jól alkalmazott pedagógiai eszközökre sem.

Tanulási szinten:

• A gyermek elmaradása feltűnő, és nem áll arányban a gyakorlással vagy tanórai lehetőségekkel.

• Olvasás, írás, számolás alapjai nehezen alakulnak ki, szembetűnő részképesség-zavar jelei mutatkoznak.

• Könnyen túlterhelhető, nem tud hosszabb ideig koncentrálni – még differenciált környezetben sem.

Társas viselkedésben:

• A gyerek izolálódik vagy tartósan kirekesztett a közösségből.

• Nincs empátiás viselkedés, nem ismeri fel mások integritását, privát szférájának határait.

• Kapcsolataiban gyakoriak a konfliktusok, sérülések.

Érzelmi szinten:

• Állandó szorongás, depressziós tünetek, gyakori sírás, kilátástalanság érzése.

• Hangulati ingadozások, amelyek normális esetben nem indokolhatók a gyereket érő ingerekkel.

• Traumára utaló jelek (pl. hirtelen zárkózottság, testi tünetek, regresszió).