Szexuális bántalmazás – felnőtt-gyermek viszonylatban

Ta vsebina še ni na voljo v vašem jeziku.

Gyermekek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük azt, amikor egy felnőtt vagy az áldozatnál jóval idősebb gyerek arra használja hatalmát és befolyását, hogy egy gyereket valamilyen szexuális tevékenységbe vonjon be. Mivel egy gyerek az életkoránál és függő helyzeténél fogva nincs abban a helyzetben, hogy tájékozott, tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekményről, ezért minden olyan szexuális tevékenység, amely felnőtt és gyerek között történik, abúzusnak – azaz visszaélésnek, erőszaknak – tekintendő. Gyerekek közötti szexuális abúzusról olyan esetekben beszélhetünk, amikor a két fél közötti életkori különbség jelentős (legalább 3 év), és amikor az idősebb gyerek tudatosan és szándékosan saját maga szexuális ingerlése, kielégülése, illetve hatalmának gyakorlása céljából használja ki a másik gyereket.

A szexuális visszaélésnek több megnyilvánulási formája létezik. Aszerint, hogy a bántalmazás során létrejön-e testi kapcsolat a felek között, két típust különíthetünk el:

Érintéssel járó abúzusnak számítanak többek között a következő cselekedetek, mint a

szexuális töltetű érintés vagy ugyanilyen érintésre való felszólítás vagy kérés;
fogdosás; dörgölőzés; szájjal való, szexuális jellegű érintés; bármilyen (hüvelyi, anális, orális) behatolás.

Érintés nélküli abúzusnak számít például:

a gyermekről szexuális töltetű fénykép- vagy videofelvétel készítése;
pornográf felvétel mutatása a gyereknek;
a gyerek jelenlétében történő maszturbáció vagy szexuális aktus;
szexualizált légkör teremtése: szexualitáshoz köthető szó, hangnem használata a gyerekkel való kommunikációban, illetve ezek használata a gyerek jelenlétében;
online abúzus – a gyerek és az elkövető között zajló, szexuális töltetű online csevegés (chat), illetve gyerekekről készült, pornográf jellegű képek, felvételek gyűjtése, terjesztése.

Szexuális bűncselekmény elkövetője

Elkövető lehet:

családtag (pl. szülő, nagyszülő, nevelőszülő, testvér, unokatestvér, nagybácsi);
ismerős (pl. a család barátja, tanító, edző, pszichológus, pap, gyerekvigyázó, óvodapedagógus, gyerekorvos, fényképész);
a gyermek számára ismeretlen személy.

A közhiedelemmel ellentétben a szexuális bántalmazást a legritkább esetben, az ismertté vált esetek mindössze kb. 7%-ában követi el a bántalmazott számára korábban ismeretlen személy. Sokkal gyakoribb, hogy a gyermeket egy ismerős vagy családtag bántalmazza.

A szexuális bántalmazás azon formáját, amely családtagok között történik, abúzusnak, incesztusnak nevezzük (előfordul, hogy erre a fajta abúzusra a nem túl szerencsés „vérfertőzés” szót használják). Az incesztus különösen ártalmas, mert rendkívüli mértékben alááshatja a gyermek biztonságérzetét és a környezetébe vetett bizalmát, hiszen épp olyan ember bántalmazza, akinek természet szerint védenie és szeretnie kellene őt. Ráadásul ezekben az esetekben a gyakori találkozás vagy együttélés miatt általában hosszabb ideig tart a visszaélés, és annak is csökken az esélye, hogy a gyermek korán kikerüljön a bántalmazó személy hatóköréből.