Preskoči na vsebino

Szociális tanuláselmélet

Teme:
Mentálhigiéné és kapcsolatokPedagógiai módszerek
Kategorije:
Psihološki in terapevtski pristopiKomunikacija in družbene veščinePreprečevanje in ozaveščanje
Oznake:
fejlődéskommunikációviselkedésszabályozásempátiaegyüttműködés

Ta vsebina še ni na voljo v vašem jeziku.

A szociális tanuláselmélet olyan pszichológiai megközelítés, amely szerint az emberek viselkedésük jelentős részét mások megfigyelése és utánzása révén sajátítják el. A tanulás nem kizárólag közvetlen tapasztalatokon vagy jutalmazáson alapul, hanem társas környezetben, mások viselkedésének megfigyelésén keresztül is történik.

A szociális tanuláselmélet egyik alapvető felismerése, hogy a viselkedések nem csupán saját élményekből alakulnak ki, hanem mások viselkedésének és annak következményeinek megfigyelése révén is.

A gyermekek és felnőttek egyaránt folyamatosan figyelik környezetük szereplőit – szülőket, pedagógusokat, kortársakat –, és ezek alapján alakítják ki saját viselkedési mintáikat.

A tanulás folyamata általában több lépésből áll:

  • mások viselkedésének észlelése;
  • a viselkedés megjegyzése;
  • a viselkedés kipróbálása;
  • a következmények értékelése.

A megfigyelt személy (modell) lehet:

  • szülő vagy családtag;
  • pedagógus vagy más felnőtt;
  • kortárs;
  • médiában megjelenő szereplő.

A megfigyeléses tanulás különösen erősen működik akkor, ha a megfigyelt személy:

  • érzelmileg fontos az egyén számára;
  • tekintéllyel vagy státusszal rendelkezik;
  • sikeresnek vagy vonzónak tűnik;
  • pozitív következményekkel kapcsolódik össze a viselkedése.

Ezért a környezetben megjelenő viselkedések – akár pozitívak, akár negatívak – jelentős hatással lehetnek a tanulási folyamatokra.

  1. Mások viselkedésének megfigyelése és utánzása
    A viselkedési minták elsajátítása mások megfigyelése és követése révén.

  2. Mások tapasztalataiból való tanulás
    A személy nem saját tapasztalatból tanul, hanem mások viselkedésének következményeiből.

  3. A következmények szerepe
    Azok a viselkedések, amelyek pozitív következményekkel járnak, nagyobb valószínűséggel kerülnek utánzásra.

  4. Önmegfigyelés és önszabályozás
    A tanulás során az egyén saját viselkedését is értékeli és alakítja.

  5. Társas és környezeti hatások
    A tanulás mindig társas közegben zajlik, ahol a normák és elvárások befolyásolják a viselkedést.

A szociális tanuláselmélet szerint a viselkedési minták jelentős része mások viselkedésének megfigyelése és utánzása révén alakul ki. Ez különösen fontos pedagógiai és segítői környezetben, ahol a felnőttek viselkedése mintaként szolgál a gyermekek számára.

A pedagógusok és segítő szakemberek szerepe ezért nemcsak a szabályok közvetítésében áll, hanem abban is, hogy saját viselkedésükkel követhető, pozitív mintát nyújtsanak.

A tudatos modellnyújtás hozzájárulhat:

  • a proszociális viselkedések erősítéséhez;
  • az agresszív minták csökkentéséhez;
  • a konfliktuskezelési készségek fejlődéséhez;
  • a biztonságos és támogató közösségi működés kialakításához.
  • Bandura, A. (1977). Social Learning Theory.
  • Bandura, A. (1986). Social Foundations of Thought and Action.
  • Schunk, D. H. (2012). Learning Theories.