Ugrás a tartalomra

Kortárshatás

A kortárshatás az a társas hatásmechanizmus, amelynek keretei közöttv a gyermekek és fiatalok viselkedését, döntéseit, érzelmi reakcióit és önértékelését jelentős mértékben befolyásolják kortársaik – vagyis az azonos vagy közeli életkorú, hasonló társas helyzetben lévő személyek. A kortárshatás nem egyszerűen utánzás, nem is nyílt nyomás, hanem összetett kapcsolati és csoportdinamikai folyamat, amely alapvetően formálja a szocializációt és az identitás fejlődését.

A kortárshatás gyermek- és serdülőkorban különösen erős, mert ebben az életszakaszban a kortárscsoport fokozatosan átveszi a család egyes funkcióit. A fiatalok egyre inkább a velük egykorúaktól várnak visszajelzést arról, hogy kik ők, hogyan viselkedjenek, mi elfogadható és mi nem.

A kortárshatás több szinten működik:

  • viselkedési szinten: hogyan öltözködik valaki, hogyan beszél, mit tart „menőnek” vagy kerülendőnek;
  • érzelmi szinten: mit szabad kimutatni, miért jár elismerés vagy megszégyenítés;
  • normatív szinten: milyen szabályok érvényesek a csoporton belül;
  • identitásszinten: milyen szerepek, önképek és értékek válnak követendővé.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kortárshatás nem eleve negatív vagy pozitív jelenség. Hatása attól függ, milyen normák, értékek és viselkedési minták uralják az adott kortárscsoportot, illetve hogy a gyermek milyen mértékben rendelkezik belső stabilitással és felnőtt támogatással.

A kortárshatás megjelenhet nyílt és rejtett módon is.

Nyílt formák:

  • közvetlen biztatás vagy lebeszélés;
  • csúfolás, gúny, megszégyenítés;
  • jutalmazás vagy kizárás kilátásba helyezése;
  • csoportos elvárások verbalizálása.

Rejtett formák:

  • hallgatólagos normák követése;
  • a többséghez való igazodás kényszere;
  • a „kilógás” miatti szorongás;
  • láthatatlan státuszhierarchiákhoz való alkalmazkodás.

A modern kortárshatás egyre gyakrabban nem fizikai térben zajlik, hanem online környezetben, ahol a visszajelzések gyorsak, tömegesek és gyakran kontrollálhatatlanok.

Pozitív kortárshatás esetén a csoport:

  • támogatja az együttműködést és a kölcsönös segítséget;
  • megerősíti a proszociális viselkedést;
  • biztonságos terepet ad a kísérletezéshez és tanuláshoz;
  • erősíti az önbizalmat és a közösséghez tartozás élményét.

Negatív kortárshatás esetén a csoport:

  • bántalmazó vagy kirekesztő viselkedést normalizál;
  • veszélyes magatartásformákat erősít meg;
  • aláássa az egyéni határokat és értékeket;
  • szorongást, megfelelési kényszert és önértékelési zavarokat okoz.

A kortárshatás gyakran közvetlenül hozzájárul kockázatos viselkedések kialakulásához, különösen akkor, ha a csoport elismerése ezekhez kötődik.

A kortárshatás az identitásfejlődés egyik kulcstényezője. A fiatalok kortársaikon keresztül tanulják meg:

  • kik lehetnek és kik nem;
  • mi ad státuszt és mi vezet elutasításhoz;
  • milyen viselkedés jár elfogadással;
  • hol vannak a csoporthoz tartozás határai.

Ha a kortárscsoport elfogadó és rugalmas, az identitásfejlődés támogató közegben zajlik. Ha azonban merev, hierarchikus vagy bántalmazó normák uralkodnak, az identitás sérülhet, beszűkülhet, vagy kényszerpályára kerülhet.

  1. A csoportnormák felismerése
    A pedagógus és segítő számára alapvető annak megértése, hogy milyen kimondott és kimondatlan szabályok működnek a kortárscsoportban.

  2. A státuszhierarchiák láthatóvá tétele
    Fontos felismerni, kik a véleményformálók, kik a követők, és kik szorulnak perifériára.

  3. Biztonságos alternatív normák megerősítése
    A felnőttek szerepe nem a kortárshatás kiiktatása, hanem annak alakítása: olyan normák támogatása, amelyek nem sértik az egyént.

  4. Kritikus gondolkodás fejlesztése
    A fiatalok támogatása abban, hogy képesek legyenek különbséget tenni csoportelvárás és saját értékrend között.

  5. Egyéni önértékelés erősítése
    Minél stabilabb az önértékelés, annál kevésbé válik a gyermek kiszolgáltatottá a destruktív kortárshatásnak.

  6. Kortársi felelősség tudatosítása
    Annak felismerése, hogy a passzív szemlélők viselkedése is fenntartja vagy csillapítja a káros hatásokat.

A kortárshatás figyelmen kívül hagyása súlyos szakmai hiba. A gyermekek és fiatalok viselkedésének jelentős része nem egyéni döntésekből, hanem társas alkalmazkodásból fakad. A pedagógiai és segítő munka akkor hatékony, ha:

  • számol a kortárscsoport erejével;
  • nem kizárólag az egyént próbálja „javítani”;
  • közösségi szinten is beavatkozik;
  • hosszú távon formálja a csoportnormákat.

A kortárshatás megértése nélkül nem érthetők meg teljes mélységükben sem a bántalmazási jelenségek, sem a kockázatvállaló viselkedések, sem a pozitív közösségi fejlődés folyamatai.

  • Brown, B. B. (2004). Adolescents’ Relationships with Peers.
  • Steinberg, L. (2011). Adolescence.
  • Harris, J. R. (1995). Where Is the Child’s Environment?