Szerepváltás (áldozat ↔ elkövető)

Definíció

A szerepváltás azt a pszichológiai és viselkedéses folyamatot jelenti, amelynek során az áldozattá vált személy idővel elkövetővé válik – vagy fordítva: az elkövető olyan helyzetbe kerül, amelyben ő maga lesz áldozat. Ez a dinamikus átmenet különösen gyakori krónikus bántalmazási mintázatok, intézményi kitettség vagy feldolgozatlan trauma esetén.

Részletes leírás

A szerepváltás jelensége komplex és gyakran rejtett folyamat, amely az erőszak tanulásán, az érzelmi megküzdés hiányán, illetve a hatalmi viszonyok újrajátszásán keresztül alakul ki. Két fő irányban figyelhető meg:

1. Áldozatból elkövető:

• A korábban bántalmazott gyermek vagy fiatal agresszív viselkedéssel reagál a későbbi sérelmekre;
• „visszaadja”, amit kapott – gyakran más, nála gyengébb személyeknek;
• torzul az önértékelése: az agressziót belső erőforrásként kezdi használni;
• kialakulhat a „mások ne használjanak ki – inkább én uralok másokat” attitűd.

2. Elkövetőből áldozat:

• Az agresszióval fellépő gyermek vagy fiatal olyan helyzetbe kerül, ahol más – egy közösség, intézmény vagy kortárs csoport – elkezdi őt büntetni, kiközösíteni, megszégyeníteni;
• a gyermek nem érti, miért bántják, hiszen korábban nem kapott visszajelzést viselkedése hatásáról;
• kialakulhat nála a belső kettősség: egyszerre érzi magát igazságtalanság áldozatának és hibásnak. Pszichológiai háttér
• Feldolgozatlan trauma (különösen elhanyagolás vagy bántalmazás);
• Tanult erőszak – nincs más megküzdési modell;
• Énhatárok sérülése – nem tudja, hol végződik a másik, és hol kezdődik ő;
• Kontroll iránti szükség – a sérülékenységből való menekülés eszköze a dominancia. A szerepváltás gyakran ismétlődő interakciókban nyilvánul meg (pl. osztályon belüli agresszív dinamika), és nem mindig tudatos: az érintett maga sem érzékeli, mikor milyen szerepbe kerül.

Főbb Elemei és Technikák

Jelenleg erről nincs információ.

Kapcsolódó fogalmak

• Reviktimizáció
• Tanult tehetetlenség
• Traumakövető viselkedés
• Iskolai agresszió
• Empátiadeficit

Gyakorlati jelentőség

Pedagógusok, ifjúságsegítők számára a szerepváltás felismerése kulcsfontosságú:

• segít megérteni az ‘agresszív’ tanuló mögött rejlő sérüléseket;
• segít elkerülni az áldozathibáztatást – a viselkedés mögötti történetre való ráhangolódással;
• megelőzi az intézményi túlreagálást, ha nem csak az aktuális viselkedést nézzük;
• lehetővé teszi a helyreállító szemlélet alkalmazását. Ajánlott válaszok:
• empatikus megközelítés mindkét szereplő irányába;
• strukturált keretek, következetesség, de nem megszégyenítés;
• közösségi reflexió és resztoratív lehetőségek biztosítása;
• egyéni támogatás: pszichológiai és pedagógiai eszközök bevonása.

Források / Ajánlott Irodalom

• Herman, J. L. (1992). Trauma and Recovery
• van der Kolk, B. (2014). The Body Keeps the Score